Emiatt vonzódhatnak a denevérek a szélkerekekhez

A szélenergia sok helyszínen kézenfekvő megújuló forrás a környezeti adottságok miatt, azonban úgy tűnik, a denevérek valami miatt különösen vonzódnak a szélkerekekhez. Jó ideje feltételezik a szakemberek, hogy nem véletlenszerűen ütköznek a forgó lapátokba, de nem volt világos, hogy mi állhat a háttérben.

Ennek kiderítésére végeztek kísérletet két amerikai denevérfajjal, amelynek egyedei a leggyakoribb áldozatok közt vannak a szélerőműveknél. Az eredményeket a Biology Letters  folyóiratban tették közzé.

A vadonban befogott denevéreket a laborban egy Y alakú kamrába helyezték. Az Y egyik végén szabad kijárásuk volt, a másik végéhez egy szélkerék fehér lapátját tették a kutatók. A denevéreknek választaniuk kellett, melyik irányba repülnek.

Az üres irány ürességéről könnyen meggyőződhettek az ekholokációjuk segítségével, azonban ennek ellenére is a lapát felé vették az irányt. Az egyik denevérfaj 97 százalékban döntött a lapát felé vezető irány mellett, a másik faj 74 százalékban.

Ez azt jelenti, hogy repüléskor a denevérek a tájékozódásban a látásukra támaszkodnak (legalábbis a vizsgált fajok), és nem a szonárjukra. A kutatók feltételezik, hogy a szélkereket fehér lapátjait a denevér az égbolt fényesebb részeként láthatja, ezért azt hiszik, hogy az nyílt légtér. E megtévesztés válik aztán halálos csapdává, ha túl közel repülnek a székerékhez.

A kutatók szerint ez ahhoz hasonló csapda a denevér számára, mint a molynak a lámpafény. Elképzelhető, hogy arra emlékezteti a denevéreket a szélkerék fehér lapátja, amit egy barlang kijárataként látnak, a világos folt a sötétségben emiatt lehet vonzó számukra.

A Science által idézett  szakemberek azért megjegyezték: a vizsgált denevérfajok csak ritkán élnek barlangban, jórészt fákhoz kötődő életmódúak, így egyáltalán nem biztos, hogy csak emiatt mennek neki a szélkerekeknek. Az is elképzelhető, hogy a szélkerék körüli turbulens áramlatok, vagy épp a kerekek zaja zavarja meg őket.

Azonban a kutatást végzők szerint a denevérek vadonban megfigyelt viselkedése (videófelvételeken) is arra utal, amit a laborkísérletekből következtettek. A szélerőművet megközelítő denevérek előszeretettel repkednek a szélkerék körül, újra és újra megközelítik azt, sokszor a turbina tartóoszlopa mentén, szinte súrolva repülnek egyre közelebb a forgó rotorlapátokhoz, ami aztán az életükbe kerülhet.

Ez azt is jelenti, hogy segíteni lehetne a denevéreket, ha nem volnának ilyen erős fényvisszaverő felületek a lapátok. Azonban a sötétre festés azért nem megoldás, mert a fehér festék szerepe a berendezés hőmérsékletében is jelentős, és a légiforgalom számára is kevésbé volna látható sötét (a denevért nem vonzó) színnel a torony.

Valószínűleg ki lehetne azonban kísérletezni, hogy milyen árnyalat felel meg még a műszaki követelményeknek, de már nem csábító a denevér számára.
Az is megoldás lehet, hogy a denevérek aktivitási időszakában kikapcsolják a szélkerekeket, azonban ez se igazán optimális megoldás, mivel így jelentős időszak kieshet az energiatermelésből.