Termetes, ritka ragadozó madarak érkeztek hozzánk vendégségbe

A kígyászölyv (Circaetus gallicus) nagy elterjedésű faj, Spanyolországtól egészen Kínáig költ. Magyarországon viszont csupán  40–45 párból áll állománya. Elsősorban a hegy- és dombvidékeken fészkel, de a kiskunsági homokhátság fenyőültetvényein is vannak költőpárok.

Hosszútávú vonuló, az európai állomány Afrikában, az ázsiai pedig az indiai szubkontinensen telel. A kígyászölyvek általában augusztusban indulnak el telelőhelyeik felé, útközben az alkalmas élőhelyeken hosszabb-rövidebb ideig megpihennek.

Egyik ilyen kedvelt pihenő- és táplálkozóhelyük a kardoskúti Fehér-tó térsége. Idén itt július közepén jelent meg az első példány, augusztus elejétől pedig már egyre rendszeresebben bukkantak fel.

A legeltetett gyepeket kedvelik, ott tudják legkönnyebben elkapni a fő táplálékul szolgáló hüllőket. Jellegzetesen lebegő, szitáló pózban lesnek a zsákmányra, majd hirtelen lecsapnak rá, aztán egy nyíltabb helyen lévő fára ülnek fel, ott fogyasztják el. Ha nincs elegendő gyík, kígyó, sikló, akkor kisebb rágcsálókat is megesznek.

Szárnyfesztávolsága megközelítheti a 2 métert, tömege pedig meghaladhatja a 2000 grammot, akár kétméteres erdei siklót is képes elejteni.

Méretük alapján elsőre sasnak is gondolhatnánk őket, ám jellegzetes megjelenésük gyorsan elárulja őket. Rövid, vastag nyakuk egészen bagolyszerű benyomást kölcsönöz nekik, fejük és felsőtestük barnás színezetű. A legtöbb fajtól jól elkülöníti őket az igen világos alsótest: ezüstösen fehér alsóoldalán a hason és a szárnyfedőkön sötét pettyekből álló sorok húzódnak. Más ölyvekkel ellentétben szárnyukon nem látható sötét kéztőfolt, evezőik és faroktollaik pedig lazán keresztsávozottak.

Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 1 millió forint.