Ragadozó madarak harcai láthatók az Alföldön

Kis vércsék támadnak a náluk jóval nagyobb sasokra.

Érdekes jelenség figyelhető meg az elmúlt hónapokban az Alföldön. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint Csanádi puszták nevű részterületükön gyakran fordul elő, hogy kistestű vércsék szállnak szembe, és futamítják meg a termetes parlagi sasokat.
A Csanádi pusztákon nyár eleje óta a mezei pocok állománya jelentősen megnövekedett, ez pedig sok ragadozó madarat vonzott a helyszínre. Nagy számban látni ölyvöket és héjákat, ám még náluk is több vörös és kék vércse figyelhető meg. Utóbbiak őszi vonulásuk előtt gyülekeznek, így egy-egy pocokjárta területen akár több tucatnyi példány is.
Emellett néhány parlagi sas tartózkodik a térségben, pusztaszéli fasorokon, vagy magányos fákon pihennek.
Amint elrugaszkodnak, szárnyra kelnek pihenőfájukról, sokszor megjelenik egy-két, náluk nagyságrendekkel kisebb vörös vércse, melyek hevesen támadni kezdik őket. Gyors zuhanórepülésekkel próbálják elüldözni, elijeszteni a tekintélyes méretű sasokat, melyek potenciális veszélyt jelenthetnek, főleg az idei kelésű fiatal vércsékre.A vércsék nagyon kitartóak, általában addig zaklatják, támadják a sasokat, amíg azok nagyobb távolságra el nem repülnek. Ha nagyon veszélyeztetve érzik magukat, akkor nemcsak a levegőben, hanem sokszor a földön, vagy a fán ülő sasokat is igyekeznek elzavarni. Ilyenkor folyamatos zuhanórepüléssel támadják, elképesztő gyorsasággal, szinte függőlegesen lefelé repülve közelítik meg az egyhelyben ülő nagy madarat. Amikor már csak néhány centiméterre vannak tőle, akkor hegyes karmaikkal felé rúgnak és egy villanásnyi szárnymozdulattal kerülik csak el az ütközést.
A sasok igyekeznek kitérni a fizikai kontaktus elől, megpróbálnak pozíciót váltani. Megfigyelhető, ahogyan szárnyaikkal egyensúlyozva próbálják megtartani magukat a vékony ágakon, melyeken rendszeresen üldögélnek.
A parlagi sas (Aquila heliaca) a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A hazai párok egy része középhegységeink erdeiben költ, az alföldi pusztákon sokáig igazi ritkaságnak számított. Az elmúlt harminc éveben elvégzett, célzott természetvédelmi intézkedéseknek köszönhetően mára viszont már szép számmal költenek ezeken a területeken is.
Kifejezetten termetes madár, szárnyfesztávolsága meghaladhatja a 2 métert, testtömege pedig a 4,5 kilogrammot. Hörcsögöt, nyulat, más kisemlősöket, madarakat is zsákmányol, de legfontosabb táplálékállata az ürge.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján sebezhető fajként szerepel, Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 1 millió forint.








































































































































































































