Így omlik össze a természet a vízhiány miatt

A világ rohamosan változik, nő a népesség, miközben világszerte emberek milliói kerülnek a magasabb életminőség kategóriájába, addig tömegek kénytelenek elhagyni hazájukat a víz- és élelmiszerhiány vagy éppen a háborúk miatt. Bár az élelmiszer és a víz az élet alappilléreinek számít, mégsem jut el mindenkihez a szükséges módon, minőségben és mennyiségben.

Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy amíg az édesvizeink leginkább a víz körforgásától függenek, addig az élelmiszereink nagy része a rovaroktól. Az emberiségnek szüksége van a rovarokra, pedig az esetükben valószínű, hogy a 2025-ös év világszerte egy újabb negatív rekord lesz számukra.

Fajgazdagságuk a világ minden táján csökkenő tendenciát mutat, így minden vadon élő madarunk vagy éppen denevéreink, hüllőink, kétéltűink is bajban vannak, az egész évben rovart fogyasztók, a rovarevők különösen. Elgondolkodtató, hogy manapság már az esőerdők vagy éppen a különféle természetvédelmi területek is kiürülni látszanak, ahogy Daniel Janzen amerikai ökológus fogalmaz:

Ha a rovarállomány összeomlik, és ez mindenhol megtörténik, akkor nincs maradék populáció.

Riasztó felismerni, hogy ez a jelenség éppen most zajlik.

Megsínylik a vízhiányt

David Wagner entomológus szavaival élve: „A gyilkos – az ok, amely meghúzza a ravaszt – valójában a víz”. A rovarok számára a hidratálás egyedülálló élettani kihívás: a tüdő helyett a testüket kívülről nyílások, belül légcsőrendszerek borítják, amelyek közvetlenül a szövetbe szállítják az oxigént. „A rovarok nem tudják megtartani a vizet” – emeli ki a szakember. Még egy rövid, néhány napig tartó száraz időszak is elpusztíthatja a páratartalomtól függő rovarok millióit.

Biztosan egyre többen vesszük észre, hogy a kerti locsolásaink után már pár óra elteltével eltűnik a víz a talaj felszínéről, mintha valami egyszerűen kiszárítaná azt. Arra is biztosan sokan felfigyeltek, hogy jóval több vízre van a fáinknak szükségük, mint ahogyan azt az előző években megszokhattuk. Mások pedig arról számolnak be, hogy sokkal több eső esik, mint ami áldásos lenne.

Sajnos zavar van a megszokott csapadékmintázatokban, és ezért is csökkenek a terméshozamok, valamint zajlik a rovarfajok populációinak összeomlása. A lehetséges felelősök között lehet a felhővetés/felhőmagvasítás vagy éppen a Napból érkező és erősödő FIR (távoli infravörös) sugárzás is. De nem csak ezek a működő erők: a vízpára, az ózon, az aeroszolok is teremtők és pusztítók, de az albedó hatás, a Nap és a víz körforgása, a naptevékenység vagy az űridőjárás is hatással bír a bolygónkra.

Felhővetés

A világ számos országában, így hazánkban is használatos módszer a jégkármérséklésre, (máshol esőcsinálásra vagy csapadékprogramozásra, stb.), azáltal, hogy a jég méretét csökkentik egy magvasítóanyag légkörbe juttatásával, ami jellemzően az ezüst-jodid (AgI). Joggal merül fel a kérdés, hogy ez az anyag miként hat az élő szervezetekre, hiszen ismeretes az ezüst és a jód toxikus hatása külön-külön, azonban a tanulmányok azt sugallják, hogy az ezüst-jodid nem okoz egészségi problémákat.

„A környezet szennyezetté válik, és hirtelen szembesülünk a jódizmus veszélyével – a bőrkiütések és az emésztési problémák meglehetősen kellemetlen kombinációjával. Ráadásul nem csak a felhőkkel való játékról van szó – hanem arról is, hogy megtaláljuk a kényes egyensúlyt a haladás és a természetbe való beavatkozással járó lehetséges buktatók között” – mondja a témával foglalkozó Orkhan Huseynli, az Earth.org oldal tudományos munkatársa.

Az ezüst-jodid kölcsönhatása többek között a légkört alkotó anyagokkal vagy a Földet érő mikrohullámú sugárzással is alig ismert, így a témával kapcsolatban messzemenő következtetéseket – főleg tudományos vizsgálatok eredményei nélkül – egyelőre nem érdemes levonni.

Az újraerdősítés, a vizes élőhelyek helyreállítása és a fenntartható vízgazdálkodás javíthatja a természetes csapadék-visszatartást és a talajvíz utánpótlását.

Ezek a módszerek lassabbak, de elkerülik a mesterséges időjárás-módosításhoz kapcsolódó etikai és környezeti kockázatokat.

A Napból érkező energia közel állandó vagyis csak csekély mértékben ingadozik, de a közelmúltban felfedezték, hogy a zöld fény 500 nanométer körüli hullámhosszon kivételesen jól párologtatja el a vizet, hasonlóan annak melegítéséhez a tűzhelyen. Az ok a fény (mint elektromágneses hullám) részben oszcilláló elektromos mezejében keresendő.

A távoli infravörös (FIR) az elektromágneses sugárzás infravörös spektrumán belül egy meghatározott tartományra utal. Ez magában foglalja a 15 μm (mikrométer) és 1 mm közötti hullámhosszú sugárzást, ami körülbelül 300 GHz és 20 THz közötti frekvenciatartománynak felel meg. Fokozott naptevékenység során erőteljesebb melegítő, párologtató hatással bír. Ha egy kis szabadidős program közben úgy érezzük, mintha egy sütőben lennénk és rögtön izzadni is kezdünk, azért nagy valószínűséggel szintén a FIR tehető felelőssé.

A sok ránk váró feladat között priorizálnunk kell, és talán most a legfontosabb, hogy először vizet adjunk a tájainknak, hiszen a víz egyenlő az élettel. Persze közben minden erőnkkel törekedjünk – a magunk egyedi módján is – a változó klímához való alkalmazkodásra is.