Megtévesztő zászlókat hord lábán ez a rovar

A matadorpoloska (Bitta alipes) neve onnan ered, ahogyan az állat a valódi matadorok viselkedéséhez hasonlóan lobogtatja színes „zászlóit”, amelyek azonban az ő esetében a lábaira nőttek. Az efféle, különös és feltűnő testrészek gyakran a párválasztást szolgálják, azonban távolról sem kizárólagos ez a szerep.

A matadorpoloskát különösen gyanússá teszi az, hogy mindkét nem viseli e színpompás díszt, ez pedig cáfolja a párválasztási célt. Egy néhány éve végzett kutatásban a Smithsonian Trópusi Kutatóintézet szakemberei már megállapították, hogy e matadorpoloska a ragadozók ellen lobogtatja nadrágszár-zászlóit. Most egy újabb vizsgálatsorozatban kibővítették az akkor tapasztaltakat.

A matadorpoloska nem hivatalos magyar elnevezés, csupán a nagyon kifejező angol név tükörfordítása. Ezek az állatkák a golgotavirág-féléken élnek, annak mérgező nedveit szívogatják, ennek köszönhetően ők maguk is mérgezővé válnak.

Ha egy állat mérgező, akor erre fel is hívja a potenciális ragadozói figyelmét, általában valamiféle feltűnő színnel – lásd például a nyílméregbékák, vagy a katicabogarak eseteit. A kutatók elképzelése szerint a matadorpoloskák is efféle céllal viseli és lobogtatja buggyos szárú nadrágját.

A kutatók most kétféle, hasonló méretű rovar jelenlétében mérték fel a matadorpoloska reakcióit. Egyrészt a ragadotó imádkozósáskák, másrészt az ártalmatlan lombszöcskék közelébe helyezték őket. A vizsgált 25 egyed (13 nőstény, 12 hím) összesen közel 3000 lobogtató mozdulatát figyelhették meg, és az imádkozósáskák esetében sokkal gyakrabban, mint a szöcskék mellett.

Volt egy alkalom, amelyben egy poloska több mint mésfél percen át 46-szor himbálta meg lábszár-zászlóit az imádkozósáska előtt! Az imádkozósáskák soha nem támadtak rá aktívan zászlózó poloskára, csupán olyanra, amely mozdulatlan volt.

A poloska hétszer többet lobogtatta a nadrágszár-zászlóit az imádkozósáska jelenlétében, mint az ártalmatlan lombszöcskék előtt.

A matadorpoloska néhány, szintén golgotavirágokon élő és szintén trapéznadrágot viselő rokonánál is megfigyelték e viselkedést. A kutatók szerint többféle hatása is lehet ennek. Egyrészt a klasszikus figyelmeztető (aposzematikus) színek megvillantása a ragadozók előtt arról regélnek, hogy „ne kóstolj meg, mérgező vagyok”. Másrészt viszont a lifegő nadrágszárak miatt az állat jóval nagyobbnak is tűnhet, mint amekkora valójában, és így ezzel is elveheti a ragadozók bátorságát.

Az is elképzelhető, hogy a nadrágjukat amiatt hordják e poloskák, hogy a ragadozó inkább azt támadja meg, az értékes teste helyett – hasonló viselkedést számos lepkénél lehet tapasztalni. A mostani vizsgálatokban ugyan nem láttak ilyen lábra támadást, azonban a vadonban nem ritka, hogy hiányos lábú poloskával találkozik az ember. Valószínűleg eléggé összetett lehet ez a védekezési stratégia tehát, így a különböző tapusú ragadozók ellen is sikeresen védekezhet e különös szépségű poloska.