Melyek a szabadban sátrazás szabályai?

A sátorozás szabadsága természetes módja annak, hogy kiszakadjunk a mindennapi rohanásból, és visszatérjünk a természethez. Egyre többen élnek is ezzel a lehetőséggel. Különösen a 2020-as kijárási tilalmak vége óta érezhető egyre több konfliktus, egyre nagyobb terhelés a természeti területeken. Ezért érdemes áttekinteni a természetben történő alvás szabályait.

A természetvédelmi területeken, valamint az általános („ex lege”) védettségű területeken (például barlangokban) nem szabad vadkempingezni, sátrazni vagy bivakolni. A kijelölt barlangszállások ez alól kivételt képeznek, de ezekből rendkívül kevés van hazánkban. Fontos a magánterületek tiszteletben tartása is.
A szabályokat jól összefoglalja két videó: az előbbi a sátrazás, függőágyas kint alvás és bivakolás lehetőségeit taglalja.
Míg az utóbbi az egyre népszerűbb, autóban történő kintalvás írott és íratlan szabályait veszi sorra.
Általánosan elmondható, hogy Európában a természetben alvás szabályai nyugat felé szigorodnak, kelet felé enyhülnek – ám a biztonság is ezzel korrelál. A történelmi tulajdonviszonyok alakulása is ráerősít erre: egy magyar utazónak elsőre furcsa lehet, hogy tőlünk nyugatra a legtöbb országban az útburkolattól kifelé magántulajdon kezdődik, tehát az esetek többségében nem találunk olyan mezsgyét vagy közterületet, ahol legálisan letáborozhatunk, leparkolhatunk. Már Ausztriában is szinte kizárólag fizetős kempingekben vagy pihenőhelyeken lehetséges az autóban történő alvás.
Ehhez képest Közép- és Kelet-Európában még az utaktól biztonságos távolságban is fellelhetők olyan közterületek, ahol megpihenhetünk, ám ezek tulajdoni státuszát, védettségét és biztonságos mivoltát előzetesen ellenőrizni kell. Ebben a nemzeti park igazgatóságok adhatnak tanácsot, illetve a helyi hatóságok lehetnek segítségünkre.































































































































































































