A zengőlegyek igazán fantasztikus beporzó munkát végeznek

A zengőlégy igazi adu ász, nemcsak beporzóként kiváló, de számos fajuk lárvakorában a katicákhoz fogható tetűfalóként segíti a kertészek munkáját. Az egészen közönséges és gyakori ékfoltos zengőlény (Ephisyrphus balteatus) részlegesen vándorló faj, bár ez sokunk számára nem tűnik fel, mivel hazánkban egész évben gyakori (még télen is láthatunk napozó példányokat).

A lárvája kikelésétől bebábozódásáig mintegy 400 levéltetvet fal fel, így e téren is óriási tiszteletet érdemel. Északabbi régiókban viszont nagyobb tömegben vándorolnak el a téli időszakra. Egy ilyen vándorlást használtak ki az Exeteri Egyetem kutatói.

A zengőlegyek a széljárást kihasználva vándorolnak, akkor kelnek útra, ha a kívánt iránynak megfelelő szél fúj. A vizsgálatban júniusban délről észak felé tartó, illetve később az északról délre irányuló vándorútjukon megpihenő egyedek szerepeltek. Az Északi-tenger egy olajfúró szigetén, a skót partoktól 200 kilométerre a pihenni leszálló zengőlegyeket fogták be és vizsgálták meg.

A szakemberek akkor fogtak bele a begyűjtésbe, amikor radarméréseken is látszott a tömeges migráció. Az ékfoltos zengőlégy mellett a gyakori mezeilégy (Eupeodes corollae) is képviseltette magát a vándorok közt. Az egyes legyecskéket kémcsőbe terelgették, majd érintés nélkül vizsgálták őket, hogy elkerülhessék a szennyeződést. A pollenszemcséket később szedegették le a testükről, majd már az egyetemi laborban vizsgálták, azonosították azokat.

Összesen 121 egyed került a kutatók elé, és a 92 százalékukon találtak is pollenszemcséket, átlag nyolcféle növényét. Ez azt jelenti, hogy igen nagy távolságokra is képesek a pollent elszállítani, vagyis nagyon fontos szerepet töltenek be a beporzásban. A vizsgált virágpor összesen 102 növényfajhoz tartozott, a 14 leggyakoribb a csalán, a bodza, a legyezőfű voltak, de számos termesztett növény pollenje is a legyecskék testére tapadva utazott.

A termesztett növények közt például durumbúza, káposzta, lóbab, vöröshagyma, mustár, szelídgesztenye, kamilla, hamvas szeder, facélia is szerepeltek. A nagy távolságú vándorlásukkal ezek a bájos kis rovarok ahhoz is jelentősen hozzájárulnak, hogy a növények genetikai sokfélesége fennmaradhasson. Ez könnyen érthető, ha például a magukkal hozott portugál virágporral poroznak be egy dán virágot, az elősegíti az adott növényfajon belül a gének áramlását.