Csodálatos Pantanal: a jaguárok birodalmában jártunk

Ezen a hatalmas kiterjedésű árterületen több mint 700 madárfaj él, több mint Észak-Amerika egész területén. Élelemforrásban oly gazdag ez a vidék, hogy a bolygónkon élő egyes fajok legnagyobb példányai találhatók meg erre, ezek közé tartozik az óriás folyami vidra, Amerika legnagyobb jégmadara, a világ legnagyobb rágcsálója, a kapibara, az óriástukán, a világ egyik legtermetesebb gólyája, a jabiru vagy az óriás álmosmadár.

Az Amazonas sűrű esőerdeje elrejti az állatokat, azonban a Pantanal hatalmas kiterjedésű nyílt területei pont segíti a megfigyelést,

így az emlősök nagy többségét teljes alakjukban és igen közelről lehet látni.

A Pantanal vidékének kb. 75 %-a víz alá kerül az októbertől áprilisig tartó esős évszakban. Az átlagosan 85 centiméteres csapadékmennyiség következtében a folyók túlcsordulnak, a halak az elárasztott területekre úsznak és ott ívnak. Majd a száraz évszakban a víz visszahúzódik, és a visszamaradt sekély tavakban megszámlálhatatlan hal marad, bőséges élelemforrást nyújtva az élővilágnak.

Míg a madarak könnyen váltanak helyet az esős/száraz évszakban, addig az emlősöknek sokkal nehezebb alkalmazkodniuk ehhez a váltakozáshoz. Az esős évszakban a vizes területek megnőnek, a száraz területek zsugorodnak, majd a száraz évszakban fordítva. A szárazföldhöz kötődő emlősök életterét és táplálékforrásait a száraz területek határozzák meg, így a száraz időszakban a visszazsugorodott vizes területek jelentik az élelemforrást, és a folyókhoz jönnek vadászni a madarak, a kajmánok és a jaguárok.

Jaguárok birodalma

A vizekben hemzsegnek a kajmánok, melyek a jaguárok menüjének legkedvencebb fogásai. Sőt a kiskajmánok számos vízi madár számára is kiemelt táplálék.

A jaguár méretét tekintve az Amerika kontinens legnagyobb, egyben a Föld harmadik legnagyobb macskaféléje,

a világon csak a tigris és az oroszlán előzi meg.

4 fotó

Ezek a fenséges ragadozók sajnálatos módon szerepelnek a veszélyeztetett fajok listáján. Bolygónk jaguár populációja kb. 173 ezer példányra becsült, melyből csak a Pantanal mocsárvidékén 4-7 ezer példány él, ami a világ egyik legsűrűbb állománya.

A jaguároknak különböző méretű és mintájú foltokkal díszített, bámulatosan szép bundájuk van. A foltok egyben ismertető jegyeik is, egyediek, mint az emberi ujjlenyomatok: minden példánynak jellegzetes foltmintázata van.

Ezek a foltok különböztetik meg őket pl. a leopárdoktól is, amelyekkel gyakran összekeverik őket. A jaguárok rozettái nagyobbak, szélesebbek és gyakran kisebb pöttyök is találhatók a nagyobb foltokon belül.

A jaguárok tipikusan lesből támadó ragadozók, erős szemfogaikkal a koponya vagy a nyak hátsó részét átharapva ölik meg áldozatukat. Speciális fogazatukkal képesek átharapni a páncélos hüllők páncélját és végezni a kajmánokkal is. Méretükhöz képest a legerősebb harapással büszkélkedhetnek a nagymacskák között. Kiváló mászó- és úszóképességüknek köszönhetően étrendjük igen változatos.

Magányos életet élő, territoriális ragadozók. Hatalmas kiterjedésű területeiket vizelettel, szagmintákkal, karmolásokkal, kaparászásokkal és hangadással jelölik meg. Párzásuk nem függ szezontól, egész évben szaporodnak, párzásukat inkább az esős évszakok és a zsákmány elérhetősége határozza meg.

A jaguárok csak udvarlás és szaporodás céljából gyűlnek össze. A kölyköket a nőstények egyedül nevelik, bár a megfigyelések azt mutatják, hogy itt a Pantanalban, ahol bőséges a táplálék és kiemelkedően magas a jaguárállomány, egyre inkább társas viselkedést mutatnak.

13 fotó

Megannyi madárfaj

A jabiru közel másfél méteres magasságával a világ egyik legnagyobb gólyafaja. Kifejezetten ragadozó életmódot folytat.

Az élethosszig együtt maradó párok hatalmas, egy méter átmérőjű fészket építenek ágakból, gallyakból. Ugyanazt a fészket használják évről évre, sőt folyamatosan újabb gallyakat tesznek hozzá, mellyel fokozatosan növelik a méretét.

5 fotó

A barátpapagájok gyakran építik otthonukat a jabiruk fészkének alsó részébe, szimbiotikus kapcsolatot kialakítva a gólyákkal. A papagájok az ingyenes társbérletért cserébe hangosan jeleznek a gólyáknak, ha betolakodó közeledik.

A szalagos csikászkánya hangsúlyos, kampós végű csőrével képes elvágni kedvenc eledelének, a csigának azon izmát, amellyel a páncéljához rögzül. A hím sajátossága az élénk piros szem, melynek szerepe, hogy képes kiszűrni a víz kékjének és növényzet zöldjének színét, így tisztábban lát, amikor csigára vadászik.

4 fotó

A Brazíliában, Paraguayban és Bolíviában őshonos jácintkék ara (nagy jácintara) a legnagyobb méretű papagáj, csőrétől a faroktoll végéig elérheti az egy métert. Rendkívül erőteljes csőrével a legkeményebb héjú terméseket, diókat is képes feltörni, és még a kapaszkodásban is nagy segítség.

Ezek a színpompás, kobaltkék színű tollruhát viselő madarak monogámok, egy életre választanak párt. (Az alábbi fotók nem a Pantanalban, hanem az ahhoz közeli Chapada dos Guimarães Nemzeti Park területén készültek.)

20 fotó

A szépséges pettyes bundát viselő párducmacska egy tipikus éjszakai életet élő, apró termetű kis ragadozó.

A majmok talán a Pantanal ökológiai rendszerében a legkisebb helyet foglalják el, és őket a legnehezebb megfigyelni. Sajnos az 1800-as években a szarvasmarha-tenyésztés kezdetén rendkívüli méreteket öltött a fakivágás, és napjainkra a megmaradt nagyobb erdőterületek nagyon szétszórtak.

Utolsó folyóparti szállásukról kb. 30 perces sétával értünk be a sűrű erdőbe, ahol volt szerencsénk megfigyelni bőgőmajmokat és csuklyásmajmokat. Sőt még egy óriás álmosmadarat és két hatalmas baglyot is.

34 fotó

A kapibara (vizidisznó) Földünk legnagyobb rágcsálója. Ezek a hatalmas méretű, félig vízi emlősök kb. 50 kilogrammosak. Kiváló úszók, lábujjaik között úszóhártyák fejlődtek is. Akár öt percig is képesek a víz alatt visszatartani a lélegzetüket. Mindig ébernek kell lenniük, mivel a legtöbb itt élő ragadozó emlős és madár, sőt az anaconda menüjén is szerepelnek.

Rendkívül társas emlősök, általában 10-20 fős csoportokban élnek. A legkülönbözőbb hangokat képesek hallatni, ezek közé tartozik a dorombolás, ugatás, fütyülés, visítás, vihogás, nyafogás, morgás vagy akár fogcsikorgatás.

Minden egyes hangnak jelentése van. Ha veszélyre figyelmeztetik egymást indulásukkor, olyanok, mint egy csiripelő kórus, vetekedhetnek egy énekesmadár-sereggel.

A növényevő kapibaráknak van egy elég bizarr szokása, a koprofágia, azaz megeszik a saját ürüléküket. Ennek legfőbb oka, hogy elsőre nem tudják jól megemészteni az elfogyasztott füvet, azonban a kétszeri elfogyasztás segít nekik kivonni az összes szükséges tápanyagot.

4 fotó

Az Amazonas folyóban ás a Pantanalban őshonos óriás folyami vidra bolygónk legnagyobb méretű vidrája, akár 1,8 m hosszúra is megnőhet. Társas faj, 3-8 egyedből álló családban él, melynek központjában egy domináns szaporodó pár áll. A család rendkívül összetartó, együttműködő, és bár általában békés, de mivel területvédő, a megfigyelések szerint agresszióra is hajlamos.

Kizárólag a nappali órákban aktív, kétéltű életmódod folytató, rendkívül erős harapású csúcsragadozó. Éles hallás, kiváló szaglás jellemzi, és kitűnően lát a víz alatt is. A leghangosabb vidrafaj, jellegzetes hangokkal kommunikál, riaszt veszély esetén, megnyugtatja társait, vagy ha épp egy másik család tagja téved a területére, akkor az agresszióját is hangokkal fejezi ki.

4 fotó

Bársonyos csokoládébarna színű bundája miatt az évtizedekig tartó orvvadászat oly mértékben csökkentette a populációt, hogy a vadon élő folyami óriás vidrák száma ma már 5000 példány alatt van, és felkerült a veszélyeztetett fajok listájára. Az emberen kívül nincsenek komoly fenyegetést jelentő természetes ragadozói, bár más ragadozókkal néha versenyeznie kell a táplálékforrásért.

Szerző: Gáspár Kata / Apsara Adventures