Megérkezett az első hajnalmadár

A faj ritka téli vendégnek számít Magyarországon.




Európa egyik legszebb madara érkezett meg a badacsonyi kőfejtőbe október 13-án. Már korán reggel a bányába érkeztem, amikor kisvártatva megláttam e mesés szépséget. Hosszasan szemlélhettem, végetlenül örültem az idei őszi-téli első hajnalmadarának (Tichodroma muraria).
További érdekesség, hogy egy öreg tojó karvaly próbálta elejteni, ám madarunk nagyon gyors fordulatokkal tért ki a villámgyors ragadozó elől. Utána láthatóan megriadva egy szirten hosszasan, pontosan nyolc percet pihent.
Drukkoltam neki, nem lett volna jó látni egy hajnalmadarat zsákmányoló karvalyt.
Alighanem ő hazánkban az első idén.
A hajnalmadár a magas hegyek költőfaja, 1000 méteres tengerszint feletti magasság fölött költ függőleges sziklafalakon, kőfalak üregeiben, mindig olyan helyen, ahol még a rendkívül ügyesen kapaszkodó nyest sem tudja elérni. Ázsiában a Himalájában 3600-5100 méteres magasságig is fészkel.
Évente csak egy fészekalj fiókát nevel, fészekanyaga moha, juhgyapjú, növényi szálak, vékony gyökerek. Béléséhez szőrt, tollakat és finom mohaszálakat használ fel. Fészekalja 4-5 fehér alapon rőtesen pettyezett tojásból áll.
A hazánkban ritka téli vendég október és március között figyelhető meg. Legtöbbször kőbányákban, természetes sziklafalakon, várromokon és nagyobb épületeken, templomokon tartózkodnak általában magányos egyedei. Többször figyelték meg a Pannonhalmi Főapátság és az esztergomi bazilika épületén is.
18 cm hosszú kecses madár, szárnyain a válltollak és szárnyfedők, illetve az elsőrendű evezők nagy részén hajnalpírosak, innen ered a madár elnevezése. A begy és torok a költési időszak alatt fekete, télen fehér színű.
A hegyes, vékony, lefelé ívelő csőrét mesterien használja: a sziklarepedések apró zugaiból ügyesen szedi ki vele az apró pókokat, rovarokat, hangyákat, bagolylepéket, ászkákat, amelyek ezekben a zugokban keresnek téli menedéket. Ha a sziklafalról felrepül, egy trópusi pillangóra emlékeztet, hiszen a lekerekített szárnyain a kárminpiros színek jól láthatóvá válnak.
Népi elnevezése a sziklamászó, sziklakúszó, amely arra utal, hogy erős, kapaszkodáshoz jól alkalmazkodott lábát mesterien használja a meredek sziklafalakon. A gyönyörű, piros szárnyait csillogtatja a napsugárban, ugyanis előszeretettel mozog a napos részeken, ahol a rovarmozgás intenzívebb.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.































































































































































































