Ritka szélkiáltók vadásznak az Alföldön

2025.10.15.NG

National Geographic Magyarország

Az őszi vonulás különleges madárpéldányok megfigyelését is lehetővé teszi.

Az őszi madárvonulás idején Magyarországon ritkaságnak számító fajok is felütik a fejüket hazánkban. Ezek közé tartozik a nagy póling is, amely a határainkon belül előforduló lenagyobb testű partimadár.

Amint Körös-Maros Nemzeti Park írja, a nagy póling (Numenius arquata) karcsú testfelépítésű, tollruhája világosbarna alapon, egyöntetűen sötétbarna pöttyökkel, foltokkal tarkított. Hasi oldala világos, szinte fehéres. Ez a tollazat kiváló rejtőszínt biztosít számára a pusztai környezetben, zsombékosokban, gyepeken, ahol a legszívesebben tartózkodik. Megjelenése legnagyobb jellegzetességét vékony csőre adja, amely testéhez képest igen hosszú, és lefelé ívelődő.

A szikes gyepeket járva szorgalmasan kutatnak élelem után. A kora délelőtti és késő délutáni órákban a tó körüli legelőkön, kaszálókon rovarokkal, férgekkel, csigákkal, növényi részekkel, bogyókkal, magvakkal táplálkoznak, a déli órákban pedig elhúzódva pihennek.

Leginkább a „póli-póli” hangzású kiáltásukról lehet megismerni őket.

A népnyelv szélkiáltóknak is nevezi ezeket a madarakat, mert a megfigyelések szerint, amikor megérkeznek, akkor hamarosan az esős, szeles időszak is beköszönt.

Testhossza eléri az 50-60 centimétert, szárnyfesztávolsága 80-100 centiméter között mozog. A tojók nagyobbak, mint a hímek. Eurázsia mérsékelt és hidegövi, vizenyős, tágas területein, turján vidékein költ. Hazánkban ritka fészkelő, inkább átvonuló faj, tavasszal és ősszel jelenik meg nagyobb számban.

Minden évben vannak azonban átnyaraló példányai is. Ezek olyan egyedek, amelyek pár nélkül maradtak, vagy sikertelen volt a költésük, ezért a szokásosnál jóval korábban elindultak a déli tájak felé.

Magyarországon fokozottan védett állat, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.

#állatvilág #nagy póling