Elveszíthetjük Némót és társait

Egy új, a Conservation Biology folyóiratban közzé tett kutatás szerint az USA területén online értékesített díszhalakat jórészt a Csendes-óceán nyugati medencéjében, illetve az Indiai-óceánon fogják be, vadon élő halak közül. A világon forgalmazott akváriumi halak kétharmadát az USA importálja, ezért ez az eredmény meglehetősen súlyos hatásról árulkodik.

Dr. Bing Lin, a Sydney-i Egyetem posztdoktori kutatója az USA négy legnagyobb online díszhalforgalmazójának adatait elemezte. Összesen 734 halfajt forgalmaztak, ezekből 655 fajt kizárólag vadon befogott halak képviseltek, és mindössze 21 olyan faj volt, amelyet egyöntetűen tenyésztett állományokból szereztek be a kereskedők. Azonban a kutatók szerint nagy valószínűséggel még ennél is jóval nagyobb lehet a vadon befogott halak aránya.

Dr. Lin szerint a díszhalak vadon befogása szabályozatlan, emiatt is jelent súlyos problémát a természetvédelmi erőfeszítésekre nézve. „Sürgető szükség volna a hatékonyabb ellenőrzésre, illetve átlátható nyomon követésre ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a díszhalak felelős kereskedelmét. Ma nem tudhatják a vásárlók, hogy az általuk vett halakat vajon fenntartható módon fogták-e be.”

Ezek a problémák nagyon valószínű, hogy nemcsak az USA díszhal-importját érintik, hanem más országokét is, így például Ausztráliát, amely a világ díszhalpiacának 20 legnagyobb importőre közt van. A probléma nem az, hogy az emberek díszhalat vásárolnak, hanem az, hogy nagyon homályosak a beszerzési források. „Csak találgatni lehet, hol és miként fogták be az egyes halakat” – tette hozzá a kutató.

A vizsgálatokból arra is fény derült, hogy a leggyakrabban forgalmazott halak jórészt az Indiai- és Csendes-óceán trópusi korallszirtjeiről származnak. Ilyenek az ajakoshalak (Labridae), a bohóchalakat is magában foglaló korallszirtihal-félék (Pomacentridae), a gébfélék (Gobiidae).

E halak befogása és eladása a helyi lakosság számára gyakran igen fontos megélhetési forrást, lehetőséget jelent. Azonban ugyanez a régió az, ahol nem fenntartható fogási gyakorlatot folytatnak, például ciánnal kábítják el a halakat, hogy könnyebb legyen befogni őket.

A halakat az 1960-as években kezdték el e súlyos méreggel kifogni, akkor még csak a díszhal-kereskedelem volt a cianidos halászok vásárlója, ma már az éttermekbe is szállítanak. A halász vízben oldott nátrium-cianidot (lásd még: aranybányászat, tiszai ciánszennyezés) juttat ki a kiszemelt halakra. A méreg híg oldata a halat nem öli meg, de elkábítja, így azt könnyű akár kézzel is megfogni.

A probléma az, hogy a korallpolipokat és az algákat viszont megöli. Minden egyes így kifogott hal egy négyzetméternyi korallzátonyt semmisít meg, ez pontosan ugyanaz, mint az amazóniai erdőirtás, csak a víz alatt zajlik.

A kutatók által vizsgált kereskedelemben 45 olyan halfaj is szerepelt, amelyek természetvédelmi okból aggodalmasak. 25 faj népességéről ismert, hogy jelentős csökkenést mutat, 20 faj pedig már mérsékelten fenyegetett kategóriába tartozik. A 45 érintett fajból 38 kizárólag vadon befogott formában jutott a vásárlókhoz.

Fontos észrevétel volt még az is, hogy a tenyésztett halak 28 százalékkal olcsóbbak voltak, mint ugyanezek, ha a vadonból származtak. Ez azt jelenti, hogy nem egyszerűen csak létezik alternatívája a korallszirtek kirablásának, hanem, még jövedelmező is. Gyakran azonban a vásárlói igények, vagy épp technikai akadályok miatt kénytelenek vadonból származó állatokat forgalmazni.

Dr. Lin szerint fontos, hogy a vásárlók tisztában legyenek a halaik eredetével, és dönthessenek úgy, hogy a természetvédelmi szempontokat is figyelembe veszik a vásárláskor. Meg lehet találni azt az egyensúlyt, amikor még a partvidékek lakossága is fenn tudja tartani magát, és a korallszirtek élővilága se sérül végzetesen.