Hazánkban egyszer már kipusztult ragadozót pillantottak meg az Alföldön

Ez a madár igazi kuriózumnak számít a térségben, ugyanis költőfajként egyáltalán nincs jelen, többnyire csak a téli időszakban van esélyünk találkozni vele.

Azon kevés faj közé tartozik, amelyek korábban kipusztultak Magyarországról, majd Nyugat-Európa irányából természetes módon települtek vissza, a múlt század 90-es éveiben.

Jelenleg is 20 pár alatt van a hazai költőállomány, amelynek döntő része a Dél-Dunántúlon és Északnyugat-Magyarországon fészkel.

Vörös kányát látni nemcsak ritkasága, hanem impozáns megjelenése miatt is öröm a természetkedvelők számára. A ragadozó madarak között kifejezetten színes megjelenéssel bír, feje kékes árnyalatba hajló hamvas szürke, teste sötétebb csíkokkal tarkított vörösesbarna, szárnyainak vége fekete, a fekete tollak tövében pedig nagy méretű fehér folt helyezkedik el a szárny alsó részén. Meghatározásában a legnagyobb segítség a madár hosszú, erősen villás, élénkvörös farka.

Az MME madáradatbázisa szerint méretre nagyobb a rétihéjáknál és a kerecsensólyomnál is, a termetes rétisasnál viszont kisebb. Szárfesztávolsága 175-195 centiméter között alakul, tömege nem haladja meg a 1,5 kilogrammot. Változatos tápláléka dögökből, rágcsálókból, madárfiókákból, és különböző szerves hulladékokból áll.

Hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.