Testvéreiktől is tanulnak a széncinegék

Rengeteg állat kicsinye a szülőktől tanulja el azokat a fogásokat, amelyekkel azután életben maradhat. Vannak azonban fajok, ahol a szülői gondoskodás jellege ezt nem igazán teszi lehetővé. Egy nemzetközi kutatócsoport nemrégiben a PLOS Biology folyóiratban számolt be a széncinege fiókák tanulási módszereiről. E faj csak pár hétig függ a szülőktől, meglehetősen hamar önálló életet kezd.

A kutatók 51 szülőpár 229 fiókáját figyelték meg, mégpedig úgy, hogy rejtvényeket adtak a madaraknak. A feladatok jutalma élelem volt, és kétféle módon is megoldhatók voltak. A tesztek alapján először is világossá vált, hogy a fiatal madarak nagyobb eséllyel tudták megoldani a rejtvényt, ha a szülő is képes volt rá, ez arra utalt, hogy tőlük tanulták el a módszert.

Azonban a legnagyobb arányban azok a madarak tanulták meg a megoldást, amelyeknek volt olyan testvérük, aki már ismerte a megoldást. Szintén segítségnek bizonyult, ha a szülőtől különböző idősebb madártól elleshették a megoldást.

A csoportok fiatalabb tagjai szinte kizárólag (több mint 90 százalékban) a tapasztaltabb testvéreiktől tanultak.

A kutatók automata dobozokat használtak, amelyek kétféle módon lehetséges kinyitásáért a madarak jutalmat kaptak. A szülőket és fiókáikat a háziállatainknál ismert rádiófrekvenciás mikrocsippel látták el, majd megfigyelték, hogyan tanulják meg a fiatalok a feladat megoldását.

A kirepülés utáni hetekben automatikusan rögzítették minden egyed tevékenységét, a dobozoknál mikrocsip-leolvasóval követték, mely madarak érintkeztek egymással, így feltárták, kitől tanultak: a szülőktől, testvérektől vagy más felnőttektől. A kutatók több tízezernyi doboznyitás adatát tudták így összegyűjteni, ez pedig elegendő volt ahhoz, hogy pontosan felmérjék a tanulási módszert.

A felfedezés rámutat, mennyire fontos szerep jut a madárszülők mellett a testvéreknek és a csoportok más tagjainak is a generációkon átívelő tudás megőrzésében. Ezt a legtöbb esetben a szülőktől kapják meg a fiatal állatok, így a különböző viselkedésminták kulturális öröklődés útján maradnak fenn. Ahol korlátozott a szülői gondoskodás, ott más fajtársak is részt vesznek ebben, és a szülői korlátok ellenére is fennmaradhatnak a csoport által ismert praktikák.

A széncinegék az utóbbi években modellfajjá váltak a társas élet és a tanulás kapcsán végzett kutatásokban. Azonban csak nagyon kevés kutatásban foglalkoztak a fiatal madarakkal, azzal az életkorral, amikor meg kell tanulniuk az önálló életvezetéshez szükséges dolgokat.

Mivel az életben maradáshoz fontos, hogy gyorsan és hatékonyan tanuljanak, ez a kor különösen nagy jelentőségű a madarak életében. A kutatókat is meglepte azonban, hogy micsoda lendülettel vetették bele magukat a tanulásba a fiatal fiókák: alig pár hét alatt 33 kilónyi lisztkukacot ettek meg a kísérleti dobozok jutalmaiként.