Kétséges a hópárducok jövője

Jelenleg meglehetősen kevés hópárduc él a világon, és feltehetően ez már jó ideje így lehet. A mai állományuk 12 ázsiai országra korlátozódik, és biztosan nem haladja meg a 8000 egyedet. Ez a nagymacska specialista az élőhelyét illetően, a magas hegyek kopár, száraz régióiban él.

Táplálkozásában ugyan nem szakosodott egy zsákmányfajra, mindent elejt, amit képes, ám ez eleve korlátozott a különleges élőhelyén. Azon az élőhelyén, ahol az ember – más nagymacskákkal szemben – még nem jelent zavaró tényezőt, de a speciális élőhely egyúttal csapdát is jelent.

Ezelőtt csupán négy hópárduc genomját tárták fel, így nem sokat lehetett tudni a genetikai tulajdonságaikról. A Stanford Egyetem számolt be arról a friss munkáról, amelyben ezt a számot 41-re emelték. 35 vadon élő és 6 állatkerti hópárduc génjeit sikerült feltérképezniük a szakembereknek. Ehhez több évre és számos ország természetvédelmi szakembereivel való együttműködésre volt szükség.

A vizsgálatok feltárták azt, hogy a hópárducoknak nemcsak alacsony a genetikai sokféleségük, hanem kevesebb hátrányt jelentő káros génjük van. Ez azt jelenti, hogy e fajnak valahogyan sikerült megtisztulnia, megszabadulnia a káros mutációktól. Vagy úgy történhetett ez, hogy a káros génváltozatokat hordozó egyedek még azelőtt elpusztultak, hogy elérték volna a szaporodóképes kort, vagy úgy, hogy utódaik sikertelenek voltak. Ez a fajta öntisztulás tette lehetővé, hogy a régóta fennálló „beltenyészet” ellenére is fennmaradhasson a faj.

Más nagymacskák, mint például a gepárd, egykor igen nagy létszámú volt, majd hirtelen csökkent le a faj létszáma, afféle populációs palacknyakon mentek keresztül. Ez azt eredményezte, hogy náluk nem volt idő a rossz gének kipurgálására, ám ők is csak egy kis génkészletből gazdálkodhatnak. A gepárdok esetében a szakemberek két ilyen palacknyak-eseményt is valószínűsítenek, s ezek hatására alakult ki a mai, nehezen szaporodó, és betegségekre hajlamos állomány.

Habár a hópárduc nem ilyen kihívásokkal küzd, meglepően stramm a kis állománya, ez nem jelenti, hogy nincsenek kétségek a jövőjüket illetően. Állományukat nem az emberi népesség közvetlen terjedése veszélyezteti, mint más nagymacskákét, hanem az emberi okból bekövetkező klímaváltozás.

Ahhoz, hogy még jobban megértsük, miként segíthetünk rajtuk, érdemes ennél is jobban megismerni a genetikájukat. A kutatók olyan módszert fejlesztettek ki, amelyhez elegendő az állat ürüléke, nem kell vér- vagy szövetminta, így pedig sokkal több egyedet lehet majd felmérni. Ha nem sikerül megóvni a hópárducot, az az egész magashegyi ökoszisztémára tovagyűrűző hatással lesz.