Az ember közelségét is jól bírja a barátka

A barátposzáta leggyakoribb poszátafajunk, amely jól alkalmazkodik az ember közelségéhez és a leromlott élőhelyekhez is – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán.

Régebbi neve barátka, amely kis termetére és a hím fekete sapkájára utal.

A tojók és fiatal madarak fejteteje rozsdabarna.

Rövid távú vonuló, de ha elegendő táplálék áll rendelkezésre, egyes példányai télen is velünk maradnak. Főként rovarokat, pókokat és csigákat fogyaszt, a hideg időben viszont áttér a gyümölcsökre, bogyókra. Télen lágyeleséggel (például almával, körtével, zöldséggel, túróval vagy sajttal) segíthetjük a túlélését.

Szinte minden hazai bokros élőhelyen előfordul, Eurázsia nagy részén megtalálható, kisebb számban Észak-Afrikában is költ. Kedveli a sűrű aljnövényzetű, fás-bokros területeket, de gyakori parkokban és kertekben is, a sík- és dombvidékeken egyaránt.

Évente kétszer költ. A hím több fészekkezdeményt is épít, ezek közül a tojó választja ki, melyiket fejezzék be együtt. Fészke rendszerint alacsonyan, egy méternél nem magasabban épül. Egy-egy fészekalj 3–7 tojásból áll, melyeken a szülők felváltva kotlanak.