Tájékozódási céllal merülnek mélyre az ördögráják

Az ördögráják több ezer kilométert vándorolnak élőhelyeik között, ám, ahogy nekünk is szükségünk van egy kis időre a tájékozódáshoz, ha új helyre kerülünk, úgy nekik is. Egy új, a Frontiers in Marine Science folyóiratban közzé tett kutatás szerint e céllal az ördögráják akár 1200 méterre is merülhetnek – sokkalta mélyebbre, mint amiről eddig tudomásunk volt. A kutatók szerint ezekben az extrém mélységű merülésekben a ráják mintegy mintákat vesznek környezetükből, afféle mentális térképet készítenek.

A kutatók Peru, Indonézia és Új-Zéland közelében 24 ördögráját szereltek fel műholdas jeladókkal egy 10 éves periódus alatt. Ezeket úgy programozták, hogy egy bizonyos idő elteltével váljanak le az állatról és ússzanak fel a tenger felszínére.

A 24 jeladóból 8 megkerült és teljes, 15 másodpercenkénti mérésből származó adatmennyiséget nyújtott. A további 16 esetében pedig a működési idő alatt műholdra sugárzott, összesített adatcsomagokból tudtak dolgozni a szakemberek.

Összesen 2705 napi adat gyűlt össze minden jeladót beleértve, és ezekből 79 napon az ördögráják extrém mélységekbe merültek le. A legnagyobb mélység 1250 méteres volt, és a túlnyomó részükre Új-Zéland közelében került sor. A mérések szerint ezek a ráják, amint elhagyták a kontinentális talapzat sekélyebb vizeit, akkor kezdtek bele a nagy mélységű merüléseikbe.

A merüléseket lépcsőzetesen végezték, és amint elérték a legmélyebb mért pontokat, rögvest vissza is fordultak. Ez azt jelenti, hogy nem zsákmányszerzési céllal merültek nagy mélységekbe e halak.

A kutatók szerint a rája olyan környezeti tulajdonságokat észlelhet, mint a Föld mágnessége, a víz oxigéntartalma és hőmérséklete, illetve a fény mennyisége. A merüléseik során mindezen adatokat összegyűjtik, majd elraktározzák őket, és később ezek segítségével tudnak tájékozódni az óceán hatalmas, jellegtelen régióiban. Ennek az az oka, hogy a nagyobb mélységekben sokkal állandóbb, kiszámíthatóbb az óceán, mint a felszín közelében.

A jeladók adatai szerint a nagy merüléseket a ráják a felszín közelében, regenerációval töltött idővel toldották meg, ezt követően sokszor napokon át tartó vándorlás következett. Ez is arra utal, hogy a merüléseknek tájékozódási céljuk lehet.

Felmerül, hogy miért elsöprő többségben az új-zélandi rájáknál állt fenn ez a mélységi merülés? A kutatók szerint azért, mert mind az indonéz, mind a perui ördögráják nagyrészt a partok közeli vizekben maradnak a vándorlásuk idején is. Az új-zélandiak viszont gyorsan mélyülő, nagy mélységű óceáni régiókon úsznak át, ez szükségessé teheti a mélységi tájékozódást.

Fontos megjegyezni, hogy a vizsgálatokban most csupán rövid időszakokat és kevés állat esetében láttak át a szakemberek. Épp emiatt hozzátették, hogy fontos volna olyan méréseket is végezni, amelyek az ördögráják teljes vándorlását végig be tudják mutatni. Azonban az bizonyos, hogy ez a kutatás is felhívja a figyelmet arra, hogy az alig ismert mélytengeri régiók milyen fontosak az élővilág számára.