Hajnalnak hitték a madarak a napfogyatkozást

Akik hazánkban az 1999-es teljes napfogyatkozást átélték, minden bizonnyal hallottak róla, hogy ilyenkor a sötétedéssel párhuzamosan a vadállatok viselkedése megváltozik. Ez azért nem újdonság, hisz már az ókori babiloni, görög és kínai csillagászok is feljegyezték – azonban pontos tudományos megfigyelést nem nagyon végeztek még eddig.

Most az Indianai Egyetem vezette kutatócsoport fogta össze a megfigyeléseket, civil kutatókkal együtt rögzített madárhangokat elemeztek. Az eredményeket a Science folyóiratban tették közzé.

Érdemes tudni, hogy a madarak éneklését a fényviszonyok váltják ki, a fény hatására meghatározott mennyiségben termelődő hormonok révén.

A vizsgálatokban közel százezer madárhang-felvétel állt a kutatók rendelkezésére, ezek alapján tárták fel, hogy miként is zavarja meg, borítja fel a napi fény-sötétség ciklusának szokatlan menete a madarak életét. Április elején a legtöbb madár még a szaporodási időszak elején jár, így a fogyatkozás egy, az állat számára fontos és különleges időszakban zajlott.

Kétféle úton gyűjtötték be az adatokat. Egyrészt madármegfigyelő civilek egy okostelefon-alkalmazáson rögzítették a közelükben lévő madarak tevékenységét. Másrészt Indiana államban 14 automata hangrögzítő állomást helyeztek ki, amelyek a környék madarainak hangját vették fel. Ezek mind a fogyatkozás előtt, mind alatta, mind pedig utána rögzített hangfelvételekből álltak.

A teljesség kb. 4 percig tartó ideje alatt a fényviszonyok nem éjszakai sötétséget jelentettek, hanem nagyjából az alkonyi, szürkületi időnek megfelelőt. Ez könnyen érthető: a teljesség egy nagyjából 180 kilométer szélességű sávban volt észlelhető, így ezen kívülről, némi szórt fény még érkezik oda is, ahol egyébként a Napot egészen eltakarja a Hold. Itt az 52 megfigyelt fajból 29 mutatott valamilyen mérhető viselkedésváltozást.

Jó néhány madár a napi természetes fényviszonyok változásakor, pont a hajnali-alkonyi időszakban énekel. Ez alapján talán nem meglepő, hogy a fogyatkozás napján sokkal több (20-50 százalékkal több) madáréneket rögzítettek, mint előtte és utána következő napokon. Ilyenkor a madarak számára nem két, hanem három szürkületi időszak volt ugyanis.

E madarak közé tartoztak a vándorrigók (Turdus migratorius), amelyet ötször többet énekeltek a fogyatkozáskor, vagy a szalagos baglyok (Strix varia), amelyek négyszer többet szólalt meg a fogyatkozáskor, mint más napok hasonló napszakaiban.

A legtöbb madár a teljesség utáni 12-30 percben volt a legaktívabb – mintegy ál-napkelteként élve meg a teljesség végét. Gyakorlatilag ekkor a madarak napi bioritmusa újraindult.

Az olyan madarak, amelyek nem énekelnek így hajnalonta, mint például a házi verebek, nem változtattak a napi rutinjukon a fogyatkozáskor se. Amelyek a szürkületi időszakban aktívan énekelnek, azok a fogyatkozáskor is ennek megfelelően viselkedtek. A felmérésből az is kiderült, hogy a reggeli madárkórushoz a fény visszatérése a legerősebb hatású jel. Bár ez nem volt igazán új, de eddig csak laborban vizsgálták, most pedig teljesen természetes körülmények közt.

A kutatók arra is kitértek, hogy a fényszennyezés milyen változásokat okozhat a madaraknál. A mostani felmérés is megmutatta, hogy mely fajok lehetnek erre a problémára különösen érzékenyek.