Ennek a poloskának gombás a lába, mégsem fordul bőrgyógyászhoz

Ha egy rovar valahol lerakja a petéit – gyakran nagyobb tömegben egy helyszínen – akkor azzal a petékben kifejlődő, és a rovar utódját elpusztító parazitoid darazsak számára mintegy tálcán kínálja a lehetőséget. A parazitoid darazsak, ezek gyakran egészen apró, még a muslicánál is sokkal kisebb állatkák, a másik rovarfaj petéibe helyezik el a saját petéiket, ahol azok a gazdafaj utódját felfalva növekednek. Épp emiatt sok mezőgazdasági kártevő ellen is hatékony védekezést nyújt a jelenlétük, ráadásul vegyszermentes megoldásként ez környezetbarát is.

A ragadozók és parazitoid darazsak elleni védekezés rengeteg meghökkentő megoldást mutat az ízeltlábúak közt. A Megymenum gracilicorne nevű távol-keleti poloskáról nemrégiben kiderítették, hogy még e védekezési stratégiák különlegességeit is felülmúló módszert talált.

Az állat és néhány rokona nőstényeinek hátulsó lábán olyan membránszerű szerv van, amelyhez nagyon hasonlót számtalan rovar hallószervként használ. Sokáig úgy gondolták, hogy e poloskák (Dinidoridae család tagjai) is fülelnek valamire – az új kutatás azonban gyökeresen más funkcióját igazolta e szervnek.

A hallószervnek vélt helyen a poloska anyák gombákat termeltek és tároltak ugyanis.

A membránon apró lyukak, pórusok tömegei vannak, amelyeken keresztül gombafonalak nőnek ki. A pórusok pedig olyan hámsejtekkel állnak kapcsolatban, amelyek a gomba számára tápanyagot jelentő cukorszerű és lipidszerű anyagokat választanak ki. Speciális festési módszerekkel kimutatták a szakemberek, hogy ezek az anyagok valóban a gombákat táplálják. A sejtek termelése fokozódik akkor, ha a poloska nőstény petét rakni készül.

Peterakáskor a nőstény e tartályokból a lábaival ki-kivesz egy kis gombafonalat, és azt a lerakott petére simítja. A gomba ott növekedésnek indul, és pár nap elteltével sűrű, vastag, hálószerű védőréteget képezve, mintegy kabátként óvja a petét.

A kísérletek alapján a veszélyt jelentő parazitoid darazsak nem tudják e védőkabáton át elhelyezni a saját petéiket a poloskapeték belsejében.

A poloskák nem örökítik át a gombáikat az utódaiknak, hanem minden egyed maga gyűjti össze felnőtté, ivaréretté válásakor. Külön érdekesség, hogy azok a gombafajok, amelyeket a poloskaanyák a lábukon hordoznak, nagyrészt abba a csoportba (Cordycipitaceae) tartoznak, amelybe a rovarokat megbetegítő „zombigombák” is.

Úgy tűnik azonban, a poloskák számára ártalmatlanok, nagyon valószínű, hogy kimondottan a veszélytelenebb fajokból gyűjtik teli gombás kosárkáikat a nőstények. Az nem világos, hogy erre miként képesek, viszont az igen, hogy a membránkosárkák kémiai környezete és a kiválasztott tápanyagok kimondottan ezeknek a fajoknak kedveznek.

A részletes vizsgálatok során három további fajnál találtak efféle szimbionta gombás kosarat a nőstények lábán: Megymenum brevicorne, Coridius chinensis és Cyclopelta parva. Ez arra utal, hogy már régen szert tettek e képességre a poloskák, amelyek e csoportba tartoznak, és számos mai fajuk alkalmazza a módszert. A kutatók a munka folytatásaként azt szeretnék kideríteni, miként képes a poloska kiválogatni a megfelelő gombafajokat.