Mi ez a nyávogó hang erdeinkben?

A jellegzetes hang egy viszonylag ritka, de annál szebb madárhoz köthető.

Magyarországi harkályféléink között a közép fakopáncs ritkább, ám annál szebb tollazatú madárnak számít – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán.
Nászidőszakban a hím keveset dobol, inkább jellegzetes, nyávogó hangjával hívja fel magára a figyelmet, amely messziről is hallható.
Hernyókat, levéltetveket, pókokat és különféle rovarokat fogyaszt, amelyeket főként a fák törzsén és lombkoronájában keres, a talajon ritkán táplálkozik. Állandó faj, de télen kóborolhat, állománya az elegyes, öreg fákat is tartalmazó erdők bővülésével növelhető.
Közép- és Dél-Európában elterjedt, és elsősorban erdős területekhez kötődik. Magyarországon főként a középhegységekben és a Duna menti ártéri erdőkben található meg, de néha városi parkokban is megjelenik. Évente egyszer költ, az odút a pár közösen vájja korhadó vagy puha fába. Az 5–7 tojáson mindkét szülő felváltva kotlik, és közösen etetik a fiókákat.































































































































































































