A fenyvesek kis szépsége a búbos cinege
A faj könnyen beazonosítható jellegzetes fejdísze alapján.
Szeretek a lucosokban kirándulni, valami sejtelmes, különleges érzés fogja el az embert az októberi párás tájon a fenyvesekben. A talajra hullott, mélyen süppedő fenyőtűk között lépkedni fenséges dolog, ha pedig enyhe szél járja át a táját, semmihez nem fogható a fenyvesek „hangja”.
Éppen egy ilyen erdőt jártam egy októberi hajnalon az Agár-tető lábánál, ahol a vegyes cinegecsapatok között több példány búbos cinegével is találkozhattam (Parus cristatus). Mindig különleges élményként élem meg az észlelését, eszembe jutnak azok a gyermekkori emlékek, amikor sokkal ritkább volt ez a madár idehaza. Ekkortájt Budapestről az ország nyugati határszakaszához utaztam egy-egy példány megpillantásáért.
Egyre gyakrabban hallhatjuk a búbos cinegék pergő „kis” hangját a napokban. Ha telepített fenyvesek állnak az erdő mélyén, éneklő hímekkel is találkozhat a figyelmes szemlélő.
A búbos cinege a nyugati határszélen a Soproni- és Kőszegi-hegységben, valamint az Északi-középhegységben fészkel rendszeresen. A Veszprém vármegyei megjelenése és terjeszkedése összefüggésbe hozható a luc- és tűlevelű fenyvesek telepítésével, amely az egyik legfontosabb élőhelyét jelenti.
A verébnél kisebb madár könnyen felismerhető a feje búbján található, hátramereszthető bóbitájáról.
A tojó búbja valamivel rövidebb, mint a hímeké.
A többi cinegefajjal ellentétben a téli madáretetőket csak ritkán látogatja. A fenyvesekben a tűlevelűeket károsító rovarokat fogyasztja előszeretettel, a megfigyelések alapján a póktápláléka is jelentős. Ősszel magokat fogyaszt. Télen a többi cinegefajokkal vegyes csapatban kóborol, ekkor eredeti élőhelyétől távol is megjelenhet.
Figyelemre méltó, hogy ez a parányi csőrű madár maga készíti fészkelőüregeit, odúit. Általában a pudvásodó puha fafajokban, így a nyár- és nyírfákban készül a költőüreg.
A tojó átlagban egy hét alatt készíti el az odút, persze ez függ a fa állapotától, közben a hím a közelben őrködik. A derékba tört fatörzsekbe függőleges költőüregeket készítenek.
A faj védelmét szolgálja, ha az erdőkben az erdészek, gazdálkodók meghagyják a száraz, széltörött fákat, a fiatal lucosokban pedig mesterséges fészekodúk kihelyezésével segíthetjük elő a faj megtelepedését.
Népi elnevezése a bóbás- és kontyos cinege. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke egyedenként 25 ezer forint.
Óriási veszélyben a világ egyik legismertebb pingvinfaja
Drasztikusan csökken a faj chilei populációjának egyedszáma.
Állatok sokaságát rejtik ősszel nádasaink
Az év ezen időszakában nagyon fontos menedéket jelentenek madaraink számára.
Kipusztult egy magyar fafaj természetes élőhelyéről
A kőhányási berkenye kizárólag a Vértesben fordult elő.
Szarvas rovarfajt fedeztek fel: íme a Lucifer-méh
A fajt még csak most fedezték fel, de már most nagy veszélyben lehet.
Új kullancsfajt fedeztek fel magyar kutatók
Mintegy tíz év kutatómunka gyümölcse a faj leírása.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
