Pontatlanok voltak a növények terjedéséről alkotott elképzeléseink

Izland déli partjaitól 30 kilométerre az 1963-tól kezdődő, 1967 nyaráig tartó aktivitásban született meg Surtsey vulkáni szigete, ez volt az első olyan sziget, amelyet az első pillanattól fogva figyelemmel kísért a tudomány. A sziget különleges helyzete miatt a születésétől fogva védett terület, ahova csak szigorú engedélyezési eljárás után léphetnek be még a tudományos kutatásokat végzők is, a sziget azóta az UNESCO világörökségi védelmét is elnyerte.

Afféle élő laboratórium, ahol tökéletesen vizsgálható az, miként települ meg az élővilág a kietlen sziklákon. Pontosan ez volt a mostani kutatás célja is, amelyben a Debreceni Egyetem két szakembere, Lovas-Kiss Ádám és Szabó Nándor is részt vettek.

Az elmúlt hat évtizedben a szigetre összesen 78 edényes növényfaj települt be. A kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon e növényeknek vannak-e olyan közös tulajdonságaik, amelyek kimondottan a terjedést segítik. Olyasmire gondoljunk, mint a magvak repítőszőrei (pitypang), horgacskái (bogáncs), vagy épp húsos termések (bogyós gyümölcsök), amelyek akár a szél, akár az állatok kültakarója vagy étvágya segítségével hozzájárulnak ahhoz, hogy könnyedén nagy távolságokat tegyenek meg e magvak.

A kutatók a sziget összes növényét kategorizálták a terjedési módszereik szerint. Ötféle kategória volt: szél terjesztette, víz terjesztette, gyümölcsevő állat emésztőrendszerében utazó, állat kültakaróján utazó, illetve egyéb, azaz minden olyan, ami ezekbe nem sorolható. Azonban úgy tűnik, az össz növényzetben szinte alig voltak hasonlóságok e téren: a legtöbb növényt nem a szél vagy a víz sodorta el, és nem húsos termése miatt fogyasztotta el egy madár.

Kiderült, hogy a legtöbb megtelepült növény apró magvakkal rendelkezik, amelyeket a madarak ugyan elfogyasztanak és a mag csíraképesen átmegy azok emésztőrendszerén, ám ez nem a klasszikus gyümölcsevők szándékos tevékenysége, hanem teljesen véletlen. A madarak egyéb táplálékukkal együtt nyelik le a magvacskákat, majd nagy távolságok megtételét követően a vulkáni szigeten ürülékükkel együtt távozik. A guanó pedig gyakran a növények csírázásához szükséges tápanyagokat is magában hordozza.

A kutatók a madártelepek kialakulásával is összefüggést találtak. Már az 1970-es években kezdtek madarak érkezni az új szigetre, de az igazán nagy sirály költőtelepek 1986-ban alakultak ki. A növények megjelenése 1986 után felgyorsult, és jórészt a sirálytelepek környezetében hajtottak ki az újabb és újabb fajok.

A 78 növényfajból 62 esetében kézzelfogható bizonyítékokat találtak arra, hogy a magvak a madarak emésztőrendszerén átjutva kerültek a szigetre. Mivel e növények zöme aprócska, száraz magvakat hoz, nem pedig a madár számára vonzó gyümölcsöt, ezért eddig ez a terjeszkedési módozat rejtve maradt a szakemberek előtt.

A kutatók a sok évtized tapasztalata alapján arra jutottak, hogy nem lehet egy növény magvainak külső jellemzői alapján megjósolni, hogy az efféle új élőhelyek benépesítésében milyen szerep jut nekik. Sokkalta pontosabb eredményt ad az, ha a terület madarainak életmódját, ökológiáját veszik figyelembe.

A madarak olyan növényfajokat is magukkal tudnak vinni, amelyekről úgy véltük, nem képesek a nagy távolságú terjeszkedésre. Ez azt jelenti, hogy a madarak kulcsszereplők a növények terjesztésében, ez az ismeret pedig gyökeresen új fénybe helyezi, amit eddig tudtunk az újonnan betelepülő növényekről.