Kipusztult egy magyar fafaj természetes élőhelyéről

Bennszülött, vagyis az egész világon csak Magyarországon, a Vértesben előforduló fafaj pusztult ki természetes élőhelyéről. A Duna-Ipoly Nemzeti Park beszámolója szerint a kőhányási berkenye (Sorbus acuticerrata) a túltartott vadállomány miatt tűnhetett el.

A kőhányási berkenye Tormaria csoport tagja, amely tagjaira jellemző, hogy elterjedési területük rendkívül kicsi. Többnyire egyetlen hegységen fordulnak elő, de olyan fajok is léteznek, amelyek kizárólag egy hegyen, esetleg egyetlen lejtőn élnek. Ebből adódóan kifejezetten ritkák.

A hazai vadállomány az elmúlt időszakban erősen túlszaporodott, ráadásul az őshonos fajok mellett idegenhonos, a hazai életközösségbe nem illő állatok is szereplnek köztük. Ez a növények számára nagyon kedvezőtlen, hiszen az éhes növényevő nagyvadak minden elérhető hajtást felfalnak az erdőben, a fák csemetéit is. Az idősebb fáknak pedig télen felhántják a kérgét, ezzel gyengítve a fát és utat nyitva a kórokozóknak. A meredek oldalakon jelentős a taposási kár is, ami utat nyit az eróziónak: a termőtalaj lemosódik, a fák kiszáradnak.

Ez a folyamat pusztítja ki bennszülött berkenyéinket, amelyek ráadásul más fafajoknál kiszolgáltatottabbak is, így gyorsabban tűnnek el.

Nem ez az első bennszülött berkenyénk, amelyet már kiirtott a vadállomány: a Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye (Sorbus bodajkensis) már korábban kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről. Emellett több olyan fajt is ismerünk, amelyeknek mára kritikusan alacsony lett a populációja.

A Vérteskozma környékén előforduló Boros-berkenye (Sorbus borosiana) például nemrég még mintegy 60 példányt számolt, idén viszont már csak 8 élő egyedét találták meg. A Kápolnapuszta környékén található gánti berkenye (Sorbus dracofolia), a szedresvölgyi berkenye (Sorbus vallerubusensis), valamint a gerecsei berkenye (Sorbus gerecseensis) állománya szintén vészesen megcsappant.

Szerencsére a két említett, eredeti termőhelyéről kipusztult fajok nem szűntek meg létezni, hiszen élnek még mesterségesen szaporított példányaik. Hosszú távon azonban ez nem elég a fajok fennmaradásához, ahhoz eredeti élőhelyeik helyreállítására lenne szükség.