Hazánk igazi ritkasága a fekete gólya

Érdekes és ritka madárfaj él Magyarországon, amelynek sokan létezéséről sem tudnak. Ha gólyára gondolunk, ismert fehér madarunk, a fehér gólya jut eszünkbe, pedig létezik egy sötét tollazatú rokona is.

A fekete gólya (Ciconia nigra) – fehér rokonával ellentétben – a zárt, zavartalan erdők fészkelője. Az MME madáradatbázisa szerint országszerte szinte mindenhol elterjedt, ám csak kisszámban, a fehér gólyánál jóval ritkább. Állománya szerencsére nő, ami fészkeinek ismeretével és zavartalanságuk biztosításával hozható összefüggésbe.

Vonuló madár, Afrikában telel, ősszel nagy csapatai figyelhetők meg amint fő vonulási csomópontjuk, a Boszporusz felett elhagyják Európát. Több más országhoz hasonlóan nálunk is színes gyűrűvel jelölik a fiókák jelentős részét, így nagy mennyiségű adatot szolgáltatnak kutatásukhoz, ami védelmüket szolgálja. Nemrég a Hortobágyi Nemzeti Park is végzett ilyen gyűrűzési és fészekfelmérési munkát, amelyről közleményben számoltak be.

Eurázsiában és Afrikában fészkel. Hazánkban legnagyobb állományai ártéri erdőkben találhatók, de idős bükkösökben és más nagy kiterjedésű, viszonylag zavartalan erdőkben is előfordul. Fészkét öreg fák magasan lévő elágazásaiba építi. A fészek megközelítéséhez berepülő folyosóra van szüksége, ezért azt sokszor erdészeti utak közelébe építi annak ellenére, hogy zavarásra érzékeny faj.

Sok pár költ sziklapárkányokon is, de ez Magyarországon nem jellemző. Viszonylag nagy gallyfészkébe 3-5 tojást rak, évente csak egyszer költ. Körülbelül 35 nap kotlás után kelnek ki a fiókák. Több mint két hónapig a fészekben nevelkednek, ezután július táján repülnek ki.

Erdei patakokban, időszakos elöntésekben, holtágakban, tavak mentén és nedves réteken vadászik. Tápláléka halakból, kétéltűekből, hüllőkből, kisemlősökből és rovarokból áll.

Magyarországon fokozottan védett, természetvédelmi értéke 500 ezer forint.