Így költözött be az ázsiai tigrisszúnyog élővilágunkba

A HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont szakemberei felmérték, miként él együtt az inváziós ázsiai tigrisszúnyog a hazai szúnyogfauna tagjaival – olvasható a HUN-REN oldalán. A 2020 és 2023 közötti országos felmérés során 192 településen, 532 helyszínen összesen 104 612 példányt azonosítottak 29 csípőszúnyog fajból.

Az elemzések azt mutatták, hogy ahol az ázsiai tigrisszúnyog jelen van, ott az őshonos fajok fajgazdagsága és diverzitása is nagyobb. A részletes statisztikai elemzések alapján a csapat szerint ez a pozitív kapcsolat elsősorban a közös környezeti igényekkel – például melegebb, urbanizált, csapadékosabb élőhelyek – magyarázható.

Azt is elemezték, hogy a tigrisszúnyog milyen gyakran fordul elő egyszerre egyik vagy másik őshonos fajjal. Egyes, a tigrisszúnyoggal alkotott párok a véletlenhez képest ritkábban fordultak elő, mint a hamvas maláriaszúnyog vagy a mocsáriszúnyog esetében, ami inkább az eltérő élőhely-preferenciákkal magyarázható, mintsem azzal, hogy a tigrisszúnyog kiszorítaná őket élőhelyükről. Más fajok, például a sziki szúnyog és a díszes szúnyog, ezzel szemben gyakrabban kerültek elő tigrisszúnyoggal együtt a csapdákból, ami közös környezeti preferenciákra, illetve hasonló életmódra utal.

Harc a szúnyogok között

A csípőszúnyogfajok között többféle versengés is előfordulhat, a lárvák elsősorban az élelemért és a helyért küzdenek ugyanabban a vízgyűjtőben. Ha kevés a tápanyag, az egyik faj gyorsabban fejlődő lárvái – például a tigrisszúnyogé – előnybe kerülnek a lassabban növekvő őshonos fajokkal szemben.

Előfordulhat közvetett versengés is, ilyenkor az egyik faj jelenléte vagy anyagcseretermékei rontják a másik fejlődési esélyeit. A nőstény szúnyogok sokszor elkerülik azokat a víztereket, ahol más fajok lárvái már jelen vannak, így az állományok időben vagy térben elkülönülhetnek egymástól.

Versengésnek számít az is, amikor az egyik fajnak időbeli vagy környezeti előnye van.

A tigrisszúnyog például gyorsan fejlődik a meleg, városi mikroklímában, ezért az őshonos rovarokhoz képest több generációt tud létrehozni egy szezonban.

Fontos, hogy a laboratóriumi kísérletekben kimutatott versengés nem feltétlenül jelenik meg természetes populációkban. A terepi adatok inkább azt sugallják, hogy a közös ökológiai preferenciák és a környezeti szűrés dominálnak a szúnyogközösségek szerveződésében.   A kutatók szerint az ilyen elemzések segítik annak megértését, hogy miként tudnak az inváziós fajok hosszú távon beilleszkedni az őshonos faunába.

Az eredmények jól illeszkednek abba az általános mintázatba, amelyet az éghajlatváltozás és az urbanizáció együttesen formál Közép-Európában. A melegebb, csapadékos nyarak és a városi mikroklímák stabil, meleg tenyészőhelyeket teremtenek a konténerben képes fajok, köztük az ázsiai tigrisszúnyog számára.

Az emberi környezetben lévő vízgyűjtők, például virágalátétek, esővízgyűjtők, elhagyott edények lehetővé teszik, hogy a faj városi ökoszisztémákban is tartósan megtelepedjen. Ebbe a környezetbe illeszkednek a kutatás magyarországi eredményei is: a tigrisszúnyog leginkább az urbanizált, melegebb régiókban vált gyakorivá, és ott mutatott pozitív kapcsolatot a fajgazdagabb őshonos közösségekkel.