Késve, de népes csapatokban érkeztek az aranylilék
Általában már november elején megjelennek az Alföldön.
Idén ősszel a szokásosnál lényegesen később, csak november közepén jelentek meg a vonuló aranylilék első példányai az Alföldön. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint a hónap végére azonban már 50 példányos csapatok is feltűntek.
Az aranylile (Pluvialis apricaria) igen nagy elterjedésű faj, a Baltikumtól Grönlandig és a szibériai Tajmír-félszigetig sokfelé költ. Magyarországon vonuló madárként találkozhatunk vele. Tavasszal jóval több példánya halad át itt, mint ősszel, amikor a vonulási útvonaluk kissé keletebbre tolódik. Többnyire a Mediterráneumban, illetve az Atlanti-óceán partján telel.
A nemzeti park kardoskúti Fehér-tó térségében még ősszel is nagy volt a szárazság, csak november közepétől érkeztek jelentősebb esők, ekkor már meg is maradt a vízborítás a mederben. Ezzel párhuzamosan érkeztek meg az aranylilék, első példányaikat november 14-én észlelték, majd apránként növekedett a számuk.
Az MME madáradatbázisa szerint az aranylile méretben hasonlít a galambokra, testhossza 30 centiméter körüli, szárnyfesztávolsága pedig 67-76 centiméter. Testtömegben viszont elmarad a városokban mindennapos madaraktól, jellemzően ugyanis nem éri el a 300 grammot.
Távolról barnás színezetűnek tűnik, azonban közelebbről megvizsgálva jól látható sötétszürke fejteteje és felsőteste, amelyen aranysárgás és fehér pettyekkel sűrűn mintázott. Az aranylile rovarokat és lárváikat, férgeket és más gerincteleneket fogyaszt, de kis mennyiségben növényi eredetű táplálékot is magához vesz.
A bíbicekhez és más partimadarakhoz hasonlóan az aranylilék számára is rendkívül fontos a rövidfüvű gyep, ahol könnyen megtalálják a táplálékul szolgáló rovarokat. Hűvösebb időben magvakat is fogyasztanak. A kardoskúti Fehér-tó melletti, őshonos házi állatokkal legeltetett területek kitűnő táplálkozóhelyül szolgálnak számukra, a tóban pedig pihenni és inni is tudnak.
Amikor az aranylilék még csak kevesen jönnek, akkor rendszerint bíbicekhez társulnak. Ha azonban már néhány tucatnyi példány vonul együtt, akkor homogén csapatot alkotnak, nem vegyülnek. Vonulásuk általában szeptembertől decemberig tart. A kardoskúti Fehér-tó térségében az átlagos években legfeljebb százpéldányos csapatokkal találkozhatunk, tavasszal azonban egyszerre több ezer madár is megjelenik itt. Idén márciusban például 3300 példány volt a rekord.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint az aranylile nem fenyegetett, sőt több mint 1 milliós világállománya növekvő tendenciát mutat. Magyarországon ugyanakkor védett faj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Kéktúra: megéri a bajóti kitérő
Bajóton jártunk, ahol nem az Országos Kéktúrát folytattuk, hanem inkább tettünk egy kitérőt az Öreg-kő 372 m tengerszint feletti magasságba nyúló tömbjén.
Marhacsordák közelében pillanthatjuk meg színes madarunkat
A sárga billegető a hideg hónapokra elvonul hazánkból.
Vadméhek nőttek fel ebben az ősi koponyában
A mai Dominikai Köztársaság területén kerültek elő azok a 20 ezer éves kisemlős-koponyák, amelyek vizsgálata során egykori vadméhek ivadékbölcsőire bukkantak a szakemberek.
Egyes virágok meleggel vonzzák beporzóikat
Sok-sok évmillióval azelőtt, hogy a színes szirmok vagy az édes illatok váltak volna a beporzókat csábító eszközökké, a cikászok már képesek voltak rávenni a rovarokat a virágaik látogatására.
Zöld küllőnek nézhetjük ritkább madarunkat
A hamvas küllő hasonlít rokonára, de azért vannak egyértelmű megkülönböztetőjegyek.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
