Ez az állat az erszényesoroszlán legközelebbi élő rokona

A Thylacoleo carnifex vagyis erszényesoroszlán a jégkorszak megafaunájához tartozó őserszényes, Ausztrália valaha élt legnagyobb ragadozója volt. Nagyobb kutyányi termete mellé 110-150 kilós testsúly társult, ami egy nőstény oroszlán testsúlyához fogható. Az állat a vombatfélék szinte teljesen növényevő társaságának tagja, ma a vombat és a koala képviselik csak e rokoni szálat.

Első maradványait 1843-ban ásták elő, azóta több helyszínről sikerült a csontjait kiemelni. Nemrégiben egy, a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban közzé tett kutatásban 51 tasmaniai csontmaradványt vizsgáltak meg, az elmúlt 100 ezer évből.

A vizsgálatok elsődleges célja az volt, hogy a jégkori megafauna kihalásáról gyűjtsenek információkat. Ausztrália volt a legnagyobb mértékben érintett e kihalásban: a 44 kilósnál nagyobb testű szárazföldi állatok 90 százaléka kipusztult a 46 ezer évvel ezelőtti időre. Nem világos minden még arról, hogy ebben mekkora része volt a növényzet és a természet átalakulásának, vagy épp az embernek .

Az erszényesoroszlán a nála ismertebb, már kihalt erszényesfarkastól, vagy a ma is élő tasman ördögtől teljesen függetlenül vált húsevővé, ez pedig önmagában is izgalmassá teszi az állatfajt.

A vizsgált ősmaradványokban a kutatók a kollagént keresték. Ez a rostokat alkotó fehérje a test legnagyobb arányú fehérjéje, olyasminek tekinthetjük, mint a ház építésénél a téglákat összetartó habarcs, azonban meglepően rugalmas is. A paleontológusok szerencséjére az egyik legtartósabb fehérje is egyúttal, megfelelő körülmények közt igen hosszú ideig fennmarad.

A kollagén a DNS-hez némiképp hasonlóan egyedi, a vizsgálatából nemzetséget, de néha a fajt is azonosítani lehet. Mivel a DNS-nél tartósabb, ezért olyan helyzetekben is használható, amikor DNS már nincs egy ősmaradványban. A kutatók egy tömegspektrometria alapú kollagénvizsgálattal elemezték a csontmaradványokat.

A kollagén alapján két növényevő fajt, valamint az erszényesoroszlánt is sikerült azonosítani. Ráadásul olyan jó minőségű is volt ez a kollagén, hogy segítségével az erszényesoroszlán evolúciós családfáját is pontosítani lehetett. Ekkor született a meglepő eredmény: az erszényesoroszlán legközelebbi ma élő rokona a koala.

Közös ősük eléggé régen, mintegy 23-34 millió éve élt, majd innen vált külön a növényevő és a ragadozó fajok családfa-ága. A két növényevő fajt pedig az anatómiai sajátosságaik szerinti rokonság, a vombatok ága foglalta magában.

Sok esetben egy-egy lelőhelyen nagyon töredékesek a csontok, így azok alakjából nem lehet megmondani, milyen állathoz tartoztak. A kollagén alapú meghatározás kisebb csonttöredékekből is lehetséges, így az állatfaj azonosításán keresztül ezzel közelebb juthatunk ahhoz, hogy kiderüljön, mikor is tűnt el egy-egy faj. A jégkori megafauna kihalásának számtalan részletét lehet majd ezzel az eljárással tisztázni.