Nem mernek harcba szállni rokonai nádasaink urával

A fészkelőhelyekért így csak saját fajtársaival kell versengenie.

Csak áprilisban érkeznek haza országunk legnagyobb testű nádi poszátái, amelyek szeptemberben Afrika felé vették az irányt az érkező hideg elől menekülve. A nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) nádasaink gyakori madara, amely leginkább a mocsarak, lápok szegélyzónáiban költ.
Az MME madáradatbázisa szerint példányai akár 40 grammosra is nőhetnek, szárnyfesztávolságuk pedig megközelítheti a 30 centimétert.
Méreténóből adódóan a költőhelyekért csak fajtársaival kell versengenie, a többi rokonfaj kisebb mérete miatt nem száll harcba vele a fészkelőterületekért.
A nádirigóknál gyakori jelenség a poligámia, a fészket a tojó a nyílt vízfelszín közvetlen közelébe építi. Évente két fészekaljat nevel, amely 4-6 tojásból áll.
Vízi rovarokkal, lepkék hernyóival, szitakötőkkel, pókokkal és apró halakkal táplálkozik. Hazánkban védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.

































































































































































































