Ilyen rovarokat ejtenek el macskáink

Ha valami értelme van az internet különféle platformjaira feltöltött macskás fotók és videók millióinak, akkor az az, hogy ezzel önkéntelenül is egy adatbázis születik. Bár az efféle spontán adatbázisok értéke természetesen nagyon távol áll a tudományos szempontok szerint gyűjtött adatokétól, arra ezek is jók, hogy figyelemfelkeltő céllal információkat gyűjtsenek belőlük.

Ezt tette nemrégiben egy brazil kutatópáros is – közösségi médiában és egy fotógyűjtő oldalon kerestek macskás felvételeket. Összesen 17 ezer képet néztek át, ezekben 550 olyan esetet találtak, ahol egy cica valamilyen ízeltlábúra vadászott.

Jól tudjuk ma már, hogy a szabadba kijáró, illetve a kóbor házimacskák világszerte veszélyt jelentenek a természetre, madarakra, hüllőkre és a kisemlősökre, köztük számtalan védett, veszélyeztetett fajra. No de mi a helyzet az ízeltlábúakkal?

Az emberek zöme alapvetően szeret megfeledkezni bolygónk élővilágának e csoportjáról, holott az állatvilág mintegy 60 százalékát teszik ki. Akinek van macskája, az pedig jól tudja, hogy a cicus számára nem okoz lelki törést, ha egy, a házba betévedt pókot vagy rovart kell levadásznia.

A macska zsákmányait leginkább úgy szokták meghatározni, hogy az ürüléket elemzik. Azonban ez a módszer nem ideális e célra, az ízeltlábúak töredékeit nehéz észrevenni és azonosítani is. Becslések persze vannak, például Ausztráliában (ahol a macska behurcolt, inváziós ragadozó), évente 1,1 milliárd gerinctelent fogyasztanak el a kivadult és kijárós macskák. Egy globális felmérés alapján a macskák által fogyasztott fajoknak csupán 6 százaléka lehet a rovar.

Példa a felmérésben vizsgált képek közül

Forrás: Insect Conservation and Diversity

A kutatók által most vizsgált felvételeken (azon az 550-en, ahol a cica nem restellt bogarászni), a következő arányokat találták:

• Egyenesszárnyúak 20,7 százalék (Orthoptera, ide tartoznak pl. a szöcskék, sáskák)
• Félfedelesszárnyúak 14,5 százalék (Hemiptera, ezen belül nagyrészt a kabócákat ették, de ide számítjuk a poloskákat is)
• Csótányfélék 14,4 százalék (Blattodea, csótány és termesz)
• Lepkék 11,5 százalék (Lepidoptera, lepkék, molyok)
• Bogarak 9,1 százalék (Coleoptera)
• Hártyásszárnyúak 8,5 százalék (Hymenoptera, méhek, darazsak, hangyák)
• Szitakötők 7,1 százalék (Odonata)
• Kétszárnyúak 4,7 százalék (Diptera, pl. legyek, szúnyogok)
• Fogólábúak 4,7 százalék (Mantodea, pl. imádkozósáska)
• Pókok 4 százalék (Aranea)

Ezen túl voltak egyedi esetek, amelyek közt például skorpiót, botsáskát, fülbemászót, stb. vadásztak le a cicák.

A kutatók csak angol, spanyol és portugál nyelveken kerestek rá ezekre a felvételekre, így minden bizonnyal ennél több is lett volna, ha az összes lehetséges nyelven keresik. Az arányok megismeréséhez azért ez is jó volt. Egy ilyen kutatás leginkább gondolatébresztőként megfelelő, vagy arra való, hogy valakik szigorúbb feltételekkel gyűjtsenek adatokat e témában. Gondoljunk bele abba, hogy már az torzítja az adatokat, hogy a cica gazdája mit tart érdemesnek arra, hogy lefotózza, videózza. Ha valaki viszolyog a pókoktól, az nem fogja felvenni, ha a cicája épp pókot eszik.

A kutatók azt szűrték le, hogy a macskák a nagyobb termetű rovarokat csapják le elsődlegesen, ez persze szintén lehet torz adat, hiszen könnyen elképzelhető, hogy nem veszik észre a gazdik, ha a cica muslicát fog. Felmerül persze az a kérdés is, hogy darabszámra, vagy biomassza mennyiségre érdemesebb számolni ezt. Egyszóval igazán érdekes volt megtudni, milyen ízeltlábúakat fognak az internet macskái, de ettől nem kerültünk sokkal közelebb a világszintű, ízeltlábúakat érintő óriási pusztulás megoldásához – amihez a házimacskáknak globális köze nem nagyon lehet.

Amit fontos volna megtudni, hogy egyes helyszíneken, például szigeteken, ahol eleve nagyon sérülékeny az élő közösség, ott miként lehetne nullára csökkenteni a macskák által okozott pusztítást. Ez azt jelenti, hogy sokkal fontosabb volna helyi felmérésekkel és helyi óvintézkedésekkel fellépni.