Tengerparti növények terjednek a magyar utak mentén

Idén november 17-én, az Ecology and Evolution című nemzetközi szakfolyóirat hasábjain megjelent, Bak Henrietta, Fekete Réka, Nagy Jenő, Jordán Sándor, Molnár Péter István és Molnár V. Attila, a Debreceni Egyetem szakemberei, valamint Ruprecht Eszter és Miholcsa Zsombor, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem munkatársai által publikált, angol nyelvű tanulmányukban írnak a jelenségről. Közülük Nagy Jenő (NJ), a Magyar Kutatási Hálózat és a Debreceni Egyetem (HUN-REN-DE) Természetvédelmi Biológiai Kutatócsoport tudományos főmunkatársa és Molnár V. Attila (MVA), a Debreceni Egyetem Növénytani Tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára segít megérteni az összefüggést.

Hogyan, mikor, miként született a kutatás alapötlete?

NJ: A tanszékünkön folyó kutatások egy részét olyan felmérések adják, amelyek az úgynevezett „másodlagos”, tehát ember alkotta élőhelyek (útszegélyek, öntözőcsatornák, faültetvények, olajfaligetek, temetők) szerepét vizsgálják az őshonos növényvilág megőrzésében. Ugyanakkor egyes ember alkotta vonalas létesítmények (például a közutak és csatornák) fontos szerepet játszanak az idegenhonos növényfajok terjedésében is.

MVA: Így jutott el például Európa atlanti partvidékeiről Közép-Európába a dán kanálfű, amelyet 2016-ban találtunk meg először hazánkban.

A mediterrán tengerpartokról származó, szintén sótűrő csókalábú útifű (Plantago coronopus) 2013-ban bukkant fel nálunk, de azóta utak mentén az egész országban elterjedt.

Ahogy a nevük is mutatja, az utak mellett több útifűfaj is él, de ez a növény azért különösen érdekes, mert a többitől eltérően kétféle magot (kisebbet és nagyobbat) is képez.

Mennyire elterjedt itthon napjainkban?

MVA: Elsősorban autópályák mellett találtuk meg, de ritkábban felbukkan főutak és mellékutak szegélyében is. Természetközeli állapotú élőhelyeken eddig nem jelent meg, továbbterjedése azonban várható.

Valószínű, hogy a tengerpartok irányából, járművekkel érkeztek meg magjai hazánkba, de most már önfenntartó, terjedésre képes állományai vannak hazánkban is.

NJ: Az idegenhonos fajok más úton is idekerülhetnek, például kiszabadulhatnak kertekből. A csókalábú útifüvet újabban zöldsalátának termesztik, magjait (szarvasagancs útifű néven) lehet akár az internetről is rendelni, de ennél a fajnál az európai és hazai elterjedési mintázatok egyértelműen a járművek által közvetített terjedést valószínűsítik.

<!– [if IE 9]><![endif]–>

Forrás: Pixabay

Várható valamilyen irányú tovaterjedése a jelen éghajlati körülmények mellett?

MVA: A faj most intenzív terjedési szakaszban van, és ennek kedvez az utak téli, csúszásmentesítési célból végzett sózása, aminek következtében az útszegélyeken olyan körülmények alakulnak ki, amelyek kedvezőek a sótűrő, de alacsony versenyképességű fajok számára. Ugyanakkor a talaj magas sókoncentrációja gátolja a legerősebb versenytársak (például évelő pázsitfüvek) fejlődését.

Bizonyosra vehető a faj további terjedése, nemrégiben például megtalálták Dél-Koreában is, de Európa tengerpartoktól távol fekvő országaiban is évről-évre újabb állományai kerülnek elő az utak mentén.

Mediterrán eredetét tekintve a globális felmelegedés mennyiben járul hozzá a mérsékelt égövön való elterjedéséhez, fennmaradásához?

NJ: A klímának nagyon leegyszerűsítve két fontos eleme van: a hőmérséklet és a csapadék. A melegedéssel együtt a kontinensek belseje egyre szárazabbá válik, így a csapadék hiánya, a levegő nedvességtartalmának csökkenése kedvezőtlenebb feltételeket alakíthat ki.

Azonban ne felejtsük el azt sem, hogy a fajok képesek alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, hiszen éppen ez az alkalmazkodóképesség az evolúció mozgatója. Érdekes lenne a napjainkban is elérhető klimatikus előrejelzések alapján becsléseket végezni, hogy vajon a várható klimatikus változások milyen irányban hatnának a csókalábú útifű és a rokon fajok elterjedésére.

Számunkra hasznos vagy haszontalan növényről van szó?

NJ: A legtöbb útifűféle, így a csókalábú útifű is hasznosítható, íze enyhén fanyar, kissé sós, fogyasztható növény.

A nemzetségbe tartozó fajok közül a legismertebb a lándzsás útifű (Plantago lanceolata), ezt légutakra gyakorolt jótékony hatása miatt igen elterjedten használjuk.

Erről a fajról ilyen ismereteink nincsenek. Ugyanakkor virágpora allergiás reakciót idézhet elő, így az útifűfélék virágzásának időszakában a pollenre allergiás személyeknél tüneteket válthat ki.

És mi a helyzet az élővilág szempontjából?

MVA: Zavarástűrő faj, mely kifejezetten ellenáll a taposásnak és erősen bolygatott területeken is megtelepedhet. Hosszabb távon eljuthat a hazai szikeseinkre is és ott az őshonos növényvilág egyes fajainak lehet versenytársa. Ezért olyan területeken, ahol inváziósnak tekinthető, nem kívánatos a jelenléte.

Jellemzően mekkora távolságra terjednek el ezen sókedvelő növények az utak szélétől?

MVA: Vizsgálatunk során az útszegélyek 6 méter széles és 100 méter hosszú szakaszait mértük fel. Az úttól távolodva a talaj sókoncentrációja és a növényzetet érő taposás fokozatosan csökken. Az út mellett terjedő növényfajok általában néhány deciméter vagy legfeljebb néhány méter távolságra találhatók meg az úttesttől.

4 fotó

Szerepet játszik a terjedésben az adott úttípuson megengedett legnagyobb sebesség?

MVA: Az ismert tény, hogy a járművekre tapadó talaj és a járművek által keltett légáramlatok segítik a növények terjedését. A messziről érkezett csókalábú útifű egyelőre főleg autópályák mentén van jelen, a megtelepedés kezdeti szakaszában jár.

Az őshonos nagy útifű (Plantago major) viszont nagyobb arányban az alacsonyabb rendű utak mentén található meg. A különböző fajok más-más elterjedési mintázatot mutatnak, de nem valószínű, hogy az útszakaszon érvényes sebességhatár befolyásolná ezt. Egy korábbi, hasonló kutatásunk arra mutatott rá, hogy a forgalmasabb utakon nagyobb valószínűséggel telepszenek meg a sótűrő fajok.

Miben jelent pozitív előrelépést a vizsgálat eredménye a laikus mindennapi életében?

NJ: Kutatásunk egyértelműen rámutat arra, hogy az utak sózása képes sótűrő növények kontinentális terjedését segíteni, elsősorban a járművekre tapadó magvak és esetleg a létrehozott légáramlatok révén.

MVA: Fontos kiemelni, hogy az útszegélyek kaszálása megfelelő kezelés, ám a gyomirtózás a kívánatossal ellentétes hatású: az évelő növényzet pusztulása mellett a gyomfajok és az egyévesek elszaporodását okozza. Mindezeken felül fontos lépés lehet a gyomnövények és allergiás reakciókat kiváltó növények felismerésének erősítése a társadalmi szintű megelőzésben és védekezésben az inváziós fajokkal szemben.

Milyen további kérdések merülhetnek fel a kutatás témájához kapcsolódóan?

MVA: A legérdekesebb az, hogy a csókalábú útifű kétféle magja egyaránt szerepet játszik-e a faj sikeres terjeszkedésében. Ha igen, akkor mi a kicsi és a nagyobb magok eltérő ökológiai és evolúciós szerepe.