Alig látnak tollaiktól ezek a fácánok

Az aranyfácán (Chrysolophus pictus) és a gyémántfácán (Chrysolophus amherstiae) ázsiai madarak, és számos más madárhoz hasonlóan a hímek e fajoknál is színpompásak, míg a tojók beleolvadnak a környezetükbe. A hímek esetében a tojókért való versengés irányította a hivalkodó külső jegyek kialakulását, a tojóknál pedig a fészekalj biztonságos kiköltése és felnevelése a fő szempont.

Mindkét madár hím egyedei olyan fejéket viselnek, amit talán pepihez, vagy parókához hasonlítható fazonú, azonban jócskán belelóg a madarak szemébe. Egy, a Biology Letters folyóiratban nemrégiben közzé tett tanulmány azt tárta fel, mennyire is akadályozza voltaképp a látásukat e fejék.

A kutatók hét madarat vizsgáltak meg (a madarakat magánállatkertekből kérték kölcsön), mindkét fajból hímeket és tojókat is. A madarakat egy puha szivacsból készült tartóba fogták be úgy, hogy az fejüket is tartotta, majd egyszerű szemészeti vizsgálóberendezéssel a szemükbe világítva megmérték, milyen irányban mekkora a látóterük. Megmérték külön-külön a két szemét, majd kiszámították azt a régiót, ahova mindkét szemükkel látnak, illetve azt, ahova egyikkel sem.

Kiderült, hogy a hímek fejéke az aranyfácánnál mintegy 30, a gyémántfácánnál mintegy 40 százalékkal csökkentette a látótér nagyságát a saját fajtárs tojókhoz képest. Különösen a látótér felső régiója volt hiányos – olyasmit képzeljünk el, mintha nagy simléderrel ellátott sapkában ülnénk a színház nézőterének első sorában és úgy próbálnánk a színpadot figyelni. A kutatók szerint ez a látótér-kitakarás akkor igazán előnytelen, ha a madár épp táplálékot csipeget a talajról, így nem könnyen látja meg a közeledő ragadozót.

Azt azért érdemes tudni, hogy ez a mérés egyáltalában nem vallott arról, mennyire zavaró vagy hátrányos a madarak számára a valóságos vadonban ez a „frizura”. Nem egy esetben kiderült már, hogy valami kimondottan előnytelennek vélt külső jegy távolról sem jelent akkora hátrányt, mint azt az ember első ránézésre gondolta. Könnyen lehet, hogy a fácánkakasok valami módon ki tudják kerülni a csökkent látótér jelentette hátrányt.

Ilyenkor mindig az adott fajra valóban vadászó ragadozók szempontja szerint érdemes elemezni a hátrányosnak tűnő látványt. Néhány éve a pávák farktollai kapcsán jutottak arra egy kutatásban, hogy jóval kisebb kockázatot jelent a madarak saját fajtársaik szemében feltűnő, ám ragadozóik szemében majdnem színtelen tollazata.

Más esetben az ember számára kimondottan feltűnő szín vagy minta az adott állat ragadozói számára megtévesztő és egyáltalában nem teszi feltűnővé az állatot. Egyre több efféle példát találnak a szakemberek, ezért különösen fontos az, hogy az egyes állati tulajdonságokat kimondottan az állat élőhelyének, életmódjának tükrében vizsgálják.