Gond nélkül eszi meg a lódarazsakat ez a béka

Szugiura Sindzsi, a Kóbei Egyetem kutatója valószínűleg különösen vonzódik a szokatlan állati viselkedéshez. Néhány éve egy béka emésztőrendszerét túlélő bogárról tudósította a világot, most pedig ugyanezen békafajjal ázsiai lódarázsfajok példányait etette meg, sikerrel. Mindezt úgy, hogy a lódarazsak veszélyes fullánkja és mérge hatástalan maradt a békára. A kutató az Ecosphere folyóiratban számolt be a felfedezéséről.

Az ázsiai óriás-lódarázs vagy japán lódarázs (Vespa mandarinia) a világ legnagyobb lódarázs-faja méltán vált hírhedtté. Ebben nemcsak félelmet keltő mérete játszik szerepet, hanem az is, hogy a szúrása igen fájdalmas, a méreganyaga igen hatásos és veszélyes. Ez abban rejlik, hogy gyorsan terjed a méreganyaga a szervezetben, a benne lévő enzimek sejtfalbontó hatásúak, szétesnek miattuk a vörösvérsejtek, súlyos esetekben keringésre, vesére is végzetes hatású lehet a méreg.

Mindezek ellenére vannak állatok, amelyek vadásznak az óriás-lódarázsra, így egyes madarak, pókok és békák is. Az nem egészen világos, hogy ezek a vadászok vajon egyszerűen csak ügyesen elkerülik a darázs szúrását, vagy valahogyan immunissá váltak a mérgével szemben.

A Pelophylax nigromaculatus fajba tartozó béka volt az első, amelynél kísérletekkel vizsgálták meg e kérdést. Egy-egy békának egy-egy lódarázs dolgozót adtak (3 lódarázsfaj egyedeit), a béka méretéhez megfelelő lódarazsat, vagyis a legnagyobb béka kapta az óriás-lódarázs dolgozót.

A lódarazsakat jól felidegesítették (hogy biztosan szúrjanak), mielőtt a békák megkapták őket a kis méretű terráriumban, ahol videóra vették az eseményeket. 45 ilyen béka-darázs párost vizsgáltak meg. A béka kinyitotta a száját, az esetek 86 százalékában bekapta a darazsat, és a videók tanúsága szerint a darázs bizony meg is szúrta eközben, nem egy esetben többször is. Néhány nappal később a békák ürülékét is ellenőrizték, hogy a darázs valóban élelemmé vált-e, így igazolva a fogyasztást.

A békák, amelyeket megszúrt a lódarázs, a szúrás után is teljesen természetesen viselkedett, mintha semmi se történt volna vele. Egészen egyszerűen hatástalan volt rá a szúrás és a méreg. Azt most nem vizsgálták részleteiben, hogy ennek pontosan mi az oka, de a kutatónak van rá elképzelése.

• A béka egészben nyeli le zsákmányát, és az ilyen állatokra jellemző, hogy különösen ellenálló szövetekből áll a teljes emésztőrendszerük a szájtól a belekig.
• Elképzelhető, hogy a béka nyála is hozzájárul ahhoz a védelmi vonalhoz, ami a szúrások és a méreg ellen fennáll.
• Lehet, hogy speciális mechanizmusuk van a méreganyagok és a fájdalom blokkolására – ez azért is érdekes, mert ugyanekkora méretű egerekre végzetes volna egy ilyen lódarázs-szúrás.

Az bizonyos, hogy igen gyorsan nyelik le a darazsat (talán ebben is segíti a nyáluk őket), és az is egyértelmű volt, hogy a nagyobb békák számára kevésbé jelent akadályt az efféle mérges eleség. A kutatóban persze az is felmerült, hogy a lódarazsak olyan ritkán válnak a kétéltűek zsákmányává, hogy egyszerűen az evolúciójuk során a darázs méreganyagai nem fejlődtek a kétéltűek ellen hatásos méreggé. Ezzel pedig e békák ideális vizsgálati alanyok lehetnek arra, ha meg szeretnénk tudni, miként képes egy élőlény szervezete ellenállni a különböző mérgeknek.