Nyolclábú szövőnők készítik a világ legerősebb selyemszálát

Jól tudjuk, hogy a pókselyem igen erős anyag, különböző típusú fehérjék oldatából készül, amelyeket a pók a szövőmirigyeiből a szabadba juttat. E folyamat során a selyemoldat kémhatása, ionok cserélődnek ki benne, és miközben a pók a lábaival húzza kifelé a szálat, a fehérjék láncokká rendeződnek.

Attól függően, hogy milyen típusú hálóról van szó, a selyemszál is kissé eltér. Habár számtalan olyan pók van, amely nem hálóval vadászik, más célokra ők is használnak selyemszálat, például a petecsomó rögzítéséhez, búvóhely béleléséhez, vagy biztonsági kötélként ugrásuk során, illetve repítőszálként fiatal korukban.

A legváltozatosabb selyemszálakat a keresztespókok készítik, a háló egyes elemeihez ugyanis különböző típusú selyemre van szükség, amelyet különböző mirigyeikben állítanak elő. A legerősebb szál az, amely az egész hálót rögzíti, ezek a tartószálak, de eltérnek a spirális alakban szőtt szálak, és a sugárirányú szálak is. Könnyen érthető, hogy felesleges ragacsossá tenni azokat a szálakat, amelyeken a pók maga közlekedik, vagy amelyek közvetlenül nem a zsákmányszerzést szolgálják.

Kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a madagaszkári erdőkben élő Caerostris nembe tartozó keresztespókok, amelyekről jó ideje tudjuk: folyókat képesek átívelni hálóikkal.

E pókok hálóinak fő tartószálai a világ legerősebb anyagai közt vannak – mind a biológiai eredetű, mind a mesterséges anyagok közt a csúcskategóriába tartoznak. Azonban a szálak előállítása a pók számára igen költséges, és csak akkor van értelme extra erős tartószálakat készíteni, ha a zsákmánya nagy erejű, nagy termetű – így szükséges is, és meg is térül a befektetett alapanyag és energia.

Ezt a feltételezést erősítette meg nemrégiben egy vizsgálat, amelyet szlovén pókselyem-kutató szakemberek végeztek, és amelyről az Integrative Zoology  folyóiratban számoltak be. A szakemberek kimondottan arra voltak kíváncsiak, hogy vajon e keresztespókok minden egyede hasonlóan erős fonalat készít-e, vagy csak bizonyos egyedekre jellemző. Ehhez háromféle elképzelést teszteltek, laborban felnevelt pókok segítségével:

1. Minden egyed ugyanolyan erős selyemszálat állít elő
2. A nőstények mindegyike (fiatal és felnőtt) ugyanolyan erős selyemszálat állít elő, ám a hímek nem
3. Testmérettől függ az extrém erős szál előállítása, vagyis csak a kifejlett nőstények képesek rá

Rekorderek és rekordok

Forrás: gregoric et al

A kutatók standard módszerekkel minden egyes selyemszálat megvizsgáltak, például annak szakítószilárdságát, rugalmasságát, vastagságát. Ezek a mérések igazolták, hogy csak a felnőtt nőstények selyme rendelkezik extrém tulajdonságokkal, se a fiatal nőstények, se a hímek nem képesek olyan erős szálat szőni.

Ez azt jelenti, hogy e pókok nagyon is takarékos módon alkalmazkodtak a környezeti és életkori igényekhez, ha selyemszálaikról van szó. Mivel csak a felnőtt nőstények vadásznak a gyors, erős és nagy termetű rovarokra (jórészt a szitakötőkre), ezért nekik is van csak szükségük ilyen nagy erejű hálóra.