A homokpuszták túlélője lett az év vadvirága

A homoki árvalányhaj lett 2026-ban az év vadvirága a Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület szavazásán – olvasható a szervezet közleményében. A faj mögött kevéssel maradt le a kék szamárkenyér, a harmadik helyen a kevésbé ismert pézsmahagyma végzett.

A hazai tollas szálkájú árvalányhajak csoportjába hat faj tartozik. Ezek elkülönítése nem mindig egyszerű, a termés mérete és a rajta húzódó szőrsorok mintázata azonban segíthet. A homoki árvalányhaj leginkább nyílt homoki gyepeinken fordul elő, és társulásalkotó faj, így viszonylag könnyen beazonosítható.

Az alföldi homokpusztáink jellegzetes növényéről van szó, elsősorban a Duna-Tisza közén találkozhatunk vele, de kisebb szigetszerű előfordulásai máshol, így a Nagykanizsa körüli homokpusztákon is ismertek. Több kisebb állománya mára kipusztult a beruházások, az emberi tevékenység következtében. A Homokhátról is emiatt tűntek el állományai, igazi, előfordul, hogy korábban megbolygatott területeire később visszatérjen.

Érdekesség, hogy a régió száradásának egyik ritka nyertese a homoki árvalányhaj lehet. Szüksége is lenne erre, hiszen világállománya igen kis területre korlátozódik: hazánk mellett Ukrajnában a Dnyeper menti homokterületeken jelenik meg, kisebb foltokban Oroszország délkeleti részének homokterületein, elszigetelten pedig Európa néhány más homokterületén található meg. A Vadonlesők Közössége Természetvédelmi Egyesület szerint a faj védelmét és fennmaradását leginkább élőhelyeinek, alkalmas termőhelyeinek megőrzésével lehet biztosítani.

A faj további érdekessége, hogy ha terméseit nedvesség éri, a hosszú szálkák (hajak) megcsavarodnak, és elkezdik befúrni magukat a talajba. Ezzel a stratégiával elkerülik, hogy a szelek elfújják őket.