Ultraibolyával jelez a fehérfarkú szarvas

Az ultraibolya fény az ember számára nem látható, ám az állatvilágban igen fontos szerepe van. Számos rovar észleli és látja így például a virágokat, a vízben élő állatok számára is gazdag információforrás, de egyre több szárazföldi állatról is kiderül, hogy UV fényben látványossá válik a kültakarójuk, vagy a bőrük egy része.

Nemrégiben az USA területén honos fehérfarkú szarvasok (Odocoileus virginianus) bikái által jelzésként használt fluoreszcenciára derült fény. A kutatók szerint az állat ezzel akár a fajtárs nőstények figyelmét hívhatja fel magára, akár a többi bikáét arra, hogy ez már valakinek a területe. A kutatást az Amerikai Szarvas Szövetség ismertette.

A fehérfarkú szarvasok szürkületi időszakban aktívak leginkább, és ez az az időszak, amikor az UV-fény hatására fluoreszkáló jelzések láthatóvá válnak. Ilyenkor még van szórt UV-fény a légkörben, ám a látható fény jó része elfogyott, ennek okán pedig az UV hatására fluoreszkáló dolgok egyszerűen kontrasztosabban, feltűnőbben látszanak.

„Olyanok ezek, mint a fényvisszaverő útjelzések” – mondta a kutatást vezető Daniel DeRose-Broeckert a Science-nek . Az jó ideje ismert, hogy e szarvasok kiválóan látnak UV-tartományban is, ez pedig kiemeli számukra az így feltűnő jeleket.

A szarvasok számára ezek a nyomok türkizkékben ragyoghatnak fel, a vizeletnyomok különösen kontrasztosan – az alapján, amit a látásukról tudunk.

A kutató és munkatársai kétféle ultraibolya tartományban világító lámpákkal vizsgálták meg a szarvasok hagyta jeleket – ezek részint az állat vizeletét jelentik, részint azt, ahogy az állatok agancsaikat a fákhoz dörgölik. Méréseket végeztek az UV fényben láthatóvá váló jelzéseken, összesen 146 efféle nyomot, jelet mértek fel.

Kiderült például, hogy a fákon látszó jelek a szaporodási ciklus során egyre erősebbé válik – ilyenkor a szarvasok egyre intenzívebben dörgölik az agancsaikat és a homlokmirigyeiket a fákhoz. Az nem világos még, hogy pusztán az erősebb dörgölőzéstől, vagy a mirigyek nagyobb váladék-kiválasztásától vált-e erősebbé a jel.

Azt persze nem lehet tudni, hogy a szarvas valóban használja is ezeket a jelzéseket, ilyesmit eddig nem sikerült megfigyelni. Ahhoz, hogy bátran kijelenthető legyen, tényleg kommunikációs jelek ezek, meg kellene valahogy győződni arról, hogy valóban feltűnőek és valamilyen viselkedésbeli reakciót is kiváltanak a szarvasban.

Azt nehéz lenne bizonyítani, hogy az állat számára a puszta látvány elegendő, ugyanis nyilvánvaló, hogy mind a vizelet, mind a homlokmirigyek szaganyaggal együtt járó váladékot jelentenek. Emellett az agancs segítségével lehántott fakéreg alól is illatanyagok áradnak, amelyek a fák által termelt gyantákból erednek. Egészen könnyen elképzelhető az is, hogy a szarvasnak bőven elég ezeket az illatokat előteremteni, majd fajtársainak kiszagolni. Valószínű azonban, ha valóban jól látják az UV-jeleket a szarvasok, azok az illatokkal együttesen jelentenek számukra igazán fontos dolgokat.