Mi az a lihogó, és hol találkozhatunk vele?

Az elmúlt évek, évtizedek enyhülő telei miatt ma már sok, a hideg időszakra jellemző természeti jelenség igazi ritkaságnak számít – az ember ráadásul egyre inkább városivá, modernné válik, sokkal kevesebbet járja a környezetet. Pedig megannyi érdekességet tartogatna ilyenkor is a természet, ezek közé tartozik a lihogó, amelyet a Körös-Maros Nemzeti Park mutatott be, és olvasónk, Mohl Edina dokumentált a közelmúltban.

Talán nem árulunk el senkinek nagy titkot: a madarak őszi-téli vándorlását elsősorban a táplálékhiány irányítja. Előfordul, hogy egy-egy területen ugyan van elérhető élelem, ám az hozzáférhetetlen, erre jó példa a vízimadarak és a befagyó vizek esete.

Ugyan sok, hazánkban előforduló vízimadár – így a nagy lilikek és vetési ludak – a szárazföldön táplálkoznak, ám így is erősen kötődnek a nyílt vizekhez éjszakázásaik miatt. Más fajok ezzel ellentétben teljesen a vízi életmódhoz alkalmazkodtak.

Itthon jó ideje nem jellemző a tavakra, folyókra a vastag jégréteg, az elmúlt hetek hideg időjárás viszont megtette hatását, több helyszínen vizeink jégpáncélt öltöttek. Ilyen körülmények között a madarak sokszor délebbre húzódnak, ám bizonyos ideig még képesek maguk is részben jégmentesen tartani területüket.

A befagyott vizeken 2026 januárjában is megfigyelhettünk olyan madárcsapatokat, amelyek szinte folyamatosan mozgásban vannak. Az állatok az úszás révén tudják elérni, hogy a nyíltvizű lékek befagyjanak, úgynevezett lihogókat alakítva ki. Egy-egy ilyen, néhány tíz négyzetméteres léken akár madarak százai is összegyűlhetnek, vegyes csapatokat alkotva.