Levelén termel nektárt zsoldosainak a bozótparadicsom

Ausztrália nemcsak a fura állatok, de a fura növények terén is élenjáró. A kontinens egyik jellegzetes növénycsoportja a bozótparadicsom, amelynek közel száz faja él. Ezek a burgonyafélék (Solanaceae) közé tartozó növények kis cserjécskék, néhány centis, bogyószerű termésük van, számos fajuk termése ehető is.

A kontinens száraz vidékein élő őslakosok ezeket hosszú évezredek óta fogyasztották. Nemrégiben az ország északi részén, a Tanami-sivatag peremén bukkantak egy eddig nem ismert fajra, amelyet aztán Solanum nectarifoliumnak neveztek el. A fajtól a Phytokeys folyóiratban  számoltak be.

A bozótparadicsomok egy része igencsak hasonlít egymáshoz, sok esetben a növénygyűjteményekben őrzött példányok faji besorolása is pontatlan emiatt. Ez volt a mostani felfedezéshez vezető ő út első lépése is. A Tanami-sivatag térségéből gyűjtött példányokat gyakran puszta megszokásból sorolták be egyik ismertebb fajba, mivel külsőre igencsak hasonlónak tűntek.

A gyűjteményekben kutató botanikusok számára azonban egy idő után világossá vált: valami nincs rendben e sivatag bozótparadicsomai körül. A növények egy jól elkülöníthető helyről származó csoportja számos apró tulajdonságában eltért a többi, fajtársnak tartott példánytól. A „hiba” több gyűjteményben szerepelt, és mind ugyanarra a területre mutatott.

Ahhoz, hogy kiderülhessen az igazság, egy új terepi vizsgálatra volt szükség, ezért a szakemberek felkeresték a különös növények begyűjtésének helyét a sivatagban. Ez egyébként több száz kilométerre volt az itt élő bozótparadicsomok legközelebbi élőhelyétől, vagyis a távolság miatt is könnyen elképzelhető volt, hogy egy különálló fajról lehet szó.

A 2025-ben végzett terepi felmérés során már kimondottan azokat a jegyeket vizsgálták a kutatók, amelyek a növénygyűjteményekben szereplő példányokon eltérték a többitől Ekkor derült ki, hogy a leveleken látható pöttyök voltaképp mi célt is szolgálnak.

A nektáriumok, vagyis mézfejtő mirigyek termelik a nektárt – ezek számtalan virágos növény esetében magában a virágban vannak, és a beporzók csábítására szolgálnak, – azonban léteznek virágon kívüli változataik is. A nektárban cukrok és aminosavak is vannak, amelyek a rovarok számára fontos tápanyagok.

A burgonyafélék virágai nem termelnek nektárt, ám néhány fajuk a növények más részén igen. Ezek a virágokon kívüli nektáriumok azt a célt szolgálják, hogy segítségükkel „rovarzsoldosok” védelmezzék a növényt. Ez a stratégia széles körben elterjedt a növényvilágban, több ezer növény alkalmazza világszerte. A tápláló nedvekért cserébe a ragadozó rovarok – legtöbbször hangyák – megszabadítják a növényt a kártevőitől.

Mindenki jól ismeri a levéltetvek által kiválasztott mézharmat jelentőségét, az ezt fogyasztó hangyák megvédik a tetveket azzal, hogy elkergetik a ragadozókat, például a katicákat. A növények ugyanezt a módszert követik a saját hangyazsoldosaik kifizetésére.

A terepi felmérés során a kutatók nemcsak igazolni tudták a különös bozótparadicsom önálló faji mivoltát, hanem élőben megtapasztalhatták, hogy annak levelén a „pöttyök” voltaképp virágon kívüli nektártermelő pontok. Ezeken pedig rendre megjelentek a növénnyel szövetségre lépett hangyák is.

Azt nem vizsgálták, hogy milyen hangyafaj(ok) lehetnek a bozótparadicsom zsoldosai, ám az bizonyos, hogy e növény az első olyan a burgonyafélék körében, amelynek szabad szemmel is láthatóak e nektártermelő pontjai. A bozótparadicsom erről is kapta a nevét, a nectarifolium jelentése ugyanis nektáros levelű.