Szúnyoghelyzet: saját érdekünk megóvni a biológiai sokféleséget

Bár jórészt csak Amazóniáról hall az ember, ha a brazil erdőirtásról esik szó, van az országnak egy Amazóniánál is különlegesebb régiója, amelyet mi kevésbé ismerünk. Az Atlanti-parti esőerdő az ország déli felének partvidékét széles övezetként kísérte egykoron, mára meglehetősen mozaikossá vált, eredeti területének mintegy 10-12 százaléka van csupán meg, kis foltokban.

Az Atlanti-parti esőerdő biodiverzitása a kontinens második helyezettje (Amazónia után), igen sokszínű élőhelyeinek köszönhetően elképesztően sok endemikus, csak itt honos fajjal. Az erdőirtás itt a fajok szempontjából azonban végzetesebb eredménnyel jár, mint Amazóniában, pont a sok endemikus faj miatt.

Brazil kutatók az Atlanti-parti esőerdők területén is vészes sebességgel terjeszkedő ember hatásait vizsgálták meg a szúnyogok étrendjére nézve. A kutatás eredményét a Frontiers in Ecology and Evolution folyóiratban publikálták.

Ez az erdőség természetesen szúnyogoknak is otthonául szolgál, amelyek alapértelmezetten a szintén itt élő rengeteg állat vérével laknak jól. Azonban ahogy az állatok mennyisége és sokfélesége, a választható élelemkínálat csökkent, úgy a szúnyogoknak is más forrás után kell nézniük. A kutatók az Atlanti-esőerdő területén, egy védett régióban, éjszakára kihelyezett fénycsapdákkal befogtak több mint 1700 szúnyogot. Ezekből azonban csak 145 nőstény volt vérrel teli állapotban.

Az elemzésük során 24 esetében tudták teljes bizonyossággal megállapítani, miféle élőlény vérével lakott jól a szúnyog, és 18 esetben embervért találtak a bendőjében. Hat madárból lakott jól, egy-egy pedig egérből, kétéltűből, illetve kutyaféléből, pár esetben pedig keverék volt a vér, vagyis többféle állatból is szívott vért a szúnyog. Sajnos a többi szúnyog esetében nem volt megfelelő a vérben lévő DNS az azonosításhoz.

A kutatók többféle lehetőséget is megvizsgáltak, hogy vajon mi vezethetett ahhoz, hogy ilyen nagy arányban találtak embervért a szúnyogokban. Arra jutottak, hogy két okhoz köthető. Egyrészt valószínűleg az eredetileg kedvelt áldozatok eltűnése vezetett el ahhoz, hogy a helyettük egyre könnyebben elérhető embert választották alanyként a szúnyogok. Másrészt, a területen, ahol az embervért tartalmazó szúnyogokat becsapdázták, a helyben lakók, a turisták, illetve akár maguk a kutatók is vérszívási lehetőséget biztosíthattak a szúnyogoknak.

Ezek a mintavételi helyek ösvények mellett voltak, vagyis olyan területen, ahol eleve többször fordult meg az ember. Egészen könnyen elképzelhető, hogy az ettől távolabbi erdőterületen már nem ezeket az arányokat tapasztalták volna. Arra viszont abszolút alkalmas a vizsgálat, hogy megmutassa, mi történik, ha jelen van az ember.

Ahhoz, hogy pontos, átfogó képet kapjanak, ennél sokkal több helyszínen és több szúnyogot kell megvizsgálni, ám ez nyilvánvalóan drága és időigényes munka lesz, akárki is vállalhatja magára. Viszont a szúnyogok terjesztette súlyos betegségek miatt célszerű feladat volna.