Ezek a fókák még felnőttként is visszajárnak anyjukhoz tejért

Nemrégiben a The American Naturalist folyóiratban látott napvilágot egy igen érdekes kutatási eredmény. A Bielefeldi Egyetem Galápagosi Oroszlánfóka Kutatóprogramja keretében, a 2003-2024 közti időszakban, a fókaanyák és utódaik viszonyát vizsgálták meg a galápagosi Isla Caamaño területén.

Kiderült, hogy ez az egyébként is hosszú ideig szoptató fókafaj az esetek mintegy 11 százalékában a már felnőtté vált kölykeit tovább szoptatja. A kutatók azt is megvizsgálták, hogy például milyen okok állhatnak ezen elnyújtott szoptatás hátterében.

Először detektáltak olyat emlősállatnál, amikor felnőtt, ivarérett egyedek továbbra is táplálkoztak anyatejjel.

A magas zsírtartalmú anyatej előállítása igen költséges az anyának, épp ezért csak addig termelődik, míg erre a kicsiknek feltétlenül szükségük van. A fókák esetében a tejtermelés időszaka attól függően változik, mennyire élnek közel a sarkvidékhez, illetve a trópusokhoz.

A sarkvidéki fókák nagyon rövid ideig szoptatják csak kicsinyüket – extrém eset a hólyagos fóka (Cystophora cristata), ami csak 4 napig. A trópusokon élők általában hosszabb időt tudnak a szoptatásra fordítani – itt az extrém eset a galápagosi oroszlánfóka (Zalophus wollebaeki), amely több mint egy évig táplálja kölykét anyatejjel.

A kutatók a 20 év során, több mint 54 ezer esetben tudták megfigyelni magát a szoptatást, ezek nagy részében az utód 2,5-3 éves korára befejeződött a kölykök anyatejes táplálása. Azonban az esetek mintegy 11 százalékában tovább, legtöbbször 3-6 éves kor között is kapott extra tejet mamájától egy utód.

E faj egyedei 5 éves korukra válnak ivaréretté, így számos esetben még ezt követően is szoptak. Olyan esetet is megfigyeltek, amikor egy fiatal, 6 éves fóka nőstény maga is szoptatta elsőszülött saját borját, miközben még ő is szopott a saját anyjától. Ráadásul ugyanez a nagymama-mama-kölyök trió több alkalommal is a kutatók szeme elé került így.

A legextrémebb eset egy 16 éves, még mindig szopó egyedé volt – ez, ha emberre vetített korban számolnánk, mintegy 60 évesnek számítana.

Egy 2014-es kutatás azt találta, hogy a hím kölykök élelem terén sokkal inkább az anyjuktól függenek, most azonban nem észleltek a kutatók efféle összefüggést. Mind a hím, mind a nőstény utódok hasonló arányban élvezték „túlkorosan” is az anyatej előnyeit.

Az elemzések azt mutatták, hogy nem magyarázható a jelenség sem tejlopással, sem közösségi utódneveléssel. Bár akart néhány tejlopás is, ám ezek elhanyagolható száma miatt a kutatók kizárták, hogy ez állna az elterjednek mondható viselkedés háttérben. Összefüggést azonosítottak viszont egy éghajlati eseménnyel.

Az El Niño / La Niña események, vagyis a csendes-óceáni déli oszcilláció váltakozó klímaeseményei a fókák számára igencsak váltakozó táplálékmennyiséget jelentettek. A kutatók más tapasztalatok alapján arra számítottak, hogy akkor lesz több túlkoros anyatejes táplálás, amikor kevés az élelem, vagyis az El Niño ideje során. A megfigyelések azonban az ellenkezőjét mutatták: pont a La Niña években, amikor több táplálék volt, akkor vált kissé gyakoribbá a túlkoros szoptatás.

Jól ismert, hogy számos nagy testű és hosszú életű emlősfaj kicsinyei sokáig függenek anyjuktól, pl. az elefánt, az orangután, vagy a kardszárnyú delfin. A kutatók különösnek találták, hogy egy viszonylag rövid életű faj (21 évet élhet egy galápagosi oroszlánfóka) esetében ilyen nagy arányú a késő kamaszkorú, fiatal felnőttkorú egyed, amely még mindig szopik.

A 3-6 éves fóka ez esetben egy 16-20 éves embernek felelne meg, és a megfigyelt egyedek mind nagy, erős, önálló táplálékszerzésre tökéletesen képes példányok voltak. Nem világos egyelőre tehát, hogy minek köszönhető e faj esetében az extra hosszú ideig tartó szoptatás.