Sikeresebben szaporodnak őshonos fák közt a cinegék

A divatos, egzotikus eredetű növények helyett a városi kertekbe, parkokba érdemes őshonos fafajokat ültetni, mert ez kedvez a madárállománynak is.

A Glasgow-i Egyetem szakemberei Skóciában mérték fel, hogy milyen hatású a városi környezet a madarakra. Ehhez a városban élő kék cinegéket (Cyanistes caeruleus) más élőhelyek kék cinegéivel hasonlították össze, és figyelembe vették azt, hogy miféle fák élnek az adott madarakkal egy helyszíneken.
Arra jutottak, hogy azok az kék cinegék, amelyek őshonos fák környezetében élhetnek, több fiókát nevelnek fel sikeresen. Ennek az állhat a hátterében, hogy a fiókáikat rovarokkal etető madarak így nagyobb eséllyel találnak elegendő és megfelelő táplálékot utódaiknak. A kutatás eredményét az Ecology folyóiratban tették közzé.
Nem ez az első olyan kutatás, amelyben az őshonos növények pozitív szerepét hangsúlyozták ki az eredmények. Bár számos erdei madárfaj él a városokban is, jól tudjuk, hogy kevésbé sikeresek utódnevelés terén, mint vadon élő társaik. Ezen is sokat segíthet, ha a várostervezésben vagy a magánkertek létesítésében nagyobb szerepet kaphatnak az őshonos fák.
A kutatók 20 helyszínen 9 év alatt végzett megfigyelés adatait elemezték, bár végig erdei madarakat említenek, voltaképp a kék cinege képviselte e fajokat. A helyszínek egy városi – erdei környezetek közti átmenetet képviseltek. Az egyes helyeken szabvány költőodúkat helyeztek ki egymástól 50 méterre, majd azokat folyamatosan figyelték.
Amikor beköltöztek a cinegék, a megfigyelésekben a tojásrakás idejét, a tojások, majd a kikelt kicsik számát is rögzítették, majd egészen a kirepülésig figyelték őket. Minden helyszínen pontosan felmérték a környezetben élő fák összetételét is, és hetente számlálták a hernyókat is, helyszínenként 10 fán.

A legfontosabb következtetés az volt, hogy minél több az őshonos fa – Skócia esetében ez a tölgy volt – annál előbb és annál több tojást raktak a cinegék, és több fióka is növekedett fel. Mivel a kék cinegék kizárólag rovarokkal, és ha válogathatnak, akkor az igen tápláló hernyókkal etetik kicsinyeiket, ezért a kutatók úgy vélik, az őshonos fák hernyóbősége állhat az eredmény hátterében. Ezt a hernyószámlálások is megerősítették.
Az őshonos fákon élhetnek meg az őshonos rovarfajok, amelyek nemcsak a madarakat táplálják, de számos más feladatot is ellátnak. A tölgyek ezen felül komplex módon adnak otthont az élőlények közösségének, menedéket, búvóhelyet, vagy épp táplálékot adnak rengeteg fajnak.
Ez általánosságban elmondható az őshonos fajokról. E fák elősegítik, hogy több lepkét, több madarat lássunk, és összességében egészségesebb környezetben élhessünk. A gondos tervezést így többszörösen meghálálja a természet.


































































































































































































