Miként hódítja meg a kakukkfióka a fészket?

A hazai madárvilágban kevés olyan faj akad, amelynek laikus megítélése annyira kettős lenne, mint a kakukké. Jellegzetes hangja egyrészt annyira lenyűgöző, hogy a régi német mestereket a kakukkos órák megalkotására inspirálta, másrészt viszont fészekparazita állatról van szó, más fajok utódait veszélyezteti.

A kakukk tojásait nem maga költi ki, hanem más madarak fészkébe csempészi be azt – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán. Hazánkban leggyakoribb áldozatai a nádirigó és a vörösbegy, de a szakirodalom szerint csaknem 50 faj fészkében találtak már kakukktojást vagy -fiókát.

Milyen a kakukk módszere?

A tojó rendszerint egy magas pontról szemeli ki a fészket, majd amikor a gazdamadár rövid időre eltűnik, gyorsan beletojja saját tojását. Ez többnyire akkor történik, amikor a fészekalj még csak egy–három tojásból áll, és a kotlás nem kezdődött meg. Nem ritka, hogy a kakukk egy vagy két tojást el is távolít, hogy csökkentse a lebukás esélyét.

Évente két tojásrakási időszaka lehet, egy-egy szezonban akár 8–10 tojást is rak, jellemzően kétnapos eltéréssel. Az egyes tojók általában ugyanazt a gazdafajt választják, és tojásaik színe is ahhoz igazodik, ezért a kakukktojások rendkívül változatosak.

Méretük a madár testnagyságához képest feltűnően kicsi, ami a kistestű gazdák tojásaihoz való alkalmazkodást szolgálja. A legkedvezőbb időben lerakott tojás kel ki elsőként, a frissen kikelt kakukkfióka pedig ösztönösen kitúrja a fészek többi tojását vagy fiókáját, biztosítva ezzel kizárólagos ellátását.

Táplálékának zömét hernyók adják, de más ízeltlábúakat is fogyaszt. Vonuló madár, a telet Afrika trópusi vidékein tölti. Az Eurázsiában és Északnyugat-Afrikában elterjedt faj tojóinak két színváltozata ismert: a vörhenyes és a palaszürke, utóbbi gyakoribb nálunk.