Ez a falka a Yellowstone ura

Amerikában a szürke farkasokra az ember egészen száz évvel ezelőttig legálisan vadászhatott, és az 1920-as évekre kiirtották őket a Yellowstone-ból. De ezzel a helyi ökoszisztéma természetes egyensúlya teljesen megborult.

A farkasok menüjének főszereplője, a vapiti, eltűnésükkel a szarvaspopuláció több mint kétszeresére nőtt, és hatalmas károkat okoztak a természetnek. Túllegelték a füves mezőket, a bokrokat és a facsemetéket, a legelőket letaposták. A kisebb emlősök száma drámaian lecsökkent, mert fák és bokrok hiányában nem tudtak elrejtőzni a ragadozók elől.

A szarvasok felfalták a bogyókat, melyekre a grizzly medvéknek nagy szükségük lett volna a tápanyag felhalmozásban a több hónapos téli álom előtt. A virágok beporzóinak kevesebb virágnektár jutott, az énekesmadarak fészkelőhelyei is eltűntek.

A vapitik folyóknál töltött ideje megnőtt és patáikkal erodálták a partokat, letaposták a növényzetet. A talaj belemosódott a vízbe, és a halak tiszta otthonai eltűntek. A partmenti fák és bokrok nélkül a hódok nem tudták felépíteni gátjaikat, a gátak nélkül szenvedtek a halak, a kétéltűek és a vidrák is.

Sikeres természetvédelmi projekt indult

1995-ben megindult a változás: a szakértők felismerték és kezdték megérteni a farkasok táplálékláncban betöltött kulcsfontosságú szerepét, és 41 vadon élő egyedet telepítettek át Kanadából a Yellowstone-ba. Több mint száz évvel a helyi kihalásuk után a farkasok ismét otthonra leltek itt, és a természet gyógyulásnak indult.

A projektnek köszönhetően napjainkra már nagyjából 100-130 példány él a Yellowstone Nemzeti Park területén, kb. 8-10 falkába csoportosulva. Az első megalakult falkák domináns párjainak leszármazottai 2012-ben alapították meg a jelenleg 23 tagot számláló Wapiti Lake-i csoportot.

Napjaink legnagyobb létszámú falkája a Yellowstone Nemzeti Park középső-északi részét uralja. A régió farkasainak történelmében a legnagyobb, dokumentált falka a Druid Peak volt 2001-ben 37 taggal, majd 2003-ban több fiatal farkas kivált, és megalapították saját csoportjukat.

23 fotó

Összetartó csapatot alkotnak a farkasok

Egy falka átlagos mérete 4-10 egyed, ez függ a táplálékszerző képeségeiktől és a kölykök túlélési arányától is. A falka egy szaporodó párból, fiatalabb felnőttekből, illetve az előző évi és a friss alomból áll. Az olyan legendás csoportok, mint a Druid Peak-i és jelenlegi Wapiti Lake-i ereje a domináns pár és falkájuk egyedi, különleges képességének köszönhető.

Számomra a legcsodálatosabb tulajdonság, hogy a farkasok hosszú távon köteleződnek el egymás mellett. Ez a mintegy 6500 ismert emlősfaj 3-10 százalékára, köztük az emberre és a farkasra igaz.

A falkák valójában nem szigorú hierarchiában működő, alfák által vezetett bandák, hanem szorosan együttműködő családok. Mindenkinek megvan a maga szerepe. A vadászatot a domináns nőstény kezdi és vezeti, őt követi párja és a falka többi tagja.

Amikor a nőstény világra hozza a kölykeit, addig a hím és a falka többi tagja vadászik és gondoskodik a családról. Egy felnőtt farkas nagyjából 20 kilogramm húst tud szállítani a bendőjében, plusz még további húsmennyiséget a szájában. Miután ő is jóllakott, az odúba visszaérkezve a kölykök elkezdik nyalni a pofáját, mely arra ingerli, hogy a nemrég lenyelt húsfalatokat visszaöklendezze gyomrából és a kicsik elé helyezze.

Akár az örökbe fogadásra is képesek

A kölykök kb. négyhetes korukig szopnak, majd öthetesen kezdenek el húst is enni. Amíg szopnak, az anyjuk szüntelenül velük van, hiszen apró testüknek szüksége van az anyai test melegére, enélkül a téli hónapokban hamar elpusztulnának. Amikor a kölykök elkezdenek húst is enni, a szülők felváltva járnak vadászni.

De nem csak a szülők gondoskodnak az alomról, hanem az előző alom egyévesei is, akik így készülnek fel arra az időszakra, amikor majd ők lesznek szülők. Sőt, ha egy falkatag megbetegszik, megsérül egy vadászat során, akkor róla is a többiek gondoskodnak. A szülők gondosan elosztják a zsákmányt, hogy minden falkatagnak jusson.

Egy másik csodás tulajdonságuk, hogy a farkasok képesek az örökbefogadásra. Míg más ragadozók, így az oroszlán vagy a grizzly, elpusztítják a nőstény más hímtől származó kölykeit, addig egy vezető hím elhullása után egy idegen hím veszi át a falkában a helyét és örökbe fogadja, sajátjaként neveli fel a nőstény kölykeit.

Ugyanúgy ahogy az embereknél, az állatoknál is oxitocin („szeretethormon”) szabadul fel az anyákban és az utódokban a szoptatás során vagy az anyai ölelés, cirógatás során, mely megerősíti kettejük kapcsolatát. Egy tanulmány kimutatta, hogy ez a hormon az apa és utódja között is felszabadul amikor együtt játszanak, különösen apa-fiú kapcsolatokban, melyet megfigyeltek a Yellowstone farkasainál is. A legendás 8-as farkasból így lett új falkájának alfája, a nyolc kölyökkel megözvegyült Rose Creek-i nőstény párja.

A Yellowstone farkasai félelmetes vadászok

A Druid Peak-i és a Wapiti Lake-i falkák erejének másik kulcsfontosságú titka a vadászképességük. A Yellowstone farkasainak menüjének főszereplője a rendkívül gyors vapiti, a világ egyik legnagyobb termetű szarvasa. Azonban ezek a falkák képesek levadászni a saját tömegüknél 20-szor nagyobb bölényt is.

Hogyan képesek ekkora állatokat elejteni? Miben is rejlik erejük?

Kiemelkedő azon fizikai képességük, hogy harapásuk erőssége a 2000 newtont is elérheti, egy vezérhím tömege pedig akár 70 kilogramm is lehet. Egy torokharapással pár perc alatt ki tudnak végezni egy vapitit.

A prédát ugyanakkor el is kell kapni. A vadászatnak megvan a maga technikája, melyet a farkasok génjeikben adnak tovább generációról generációra. A falka precízen, rendkívül szervezetten működik együtt. Az alárendelt, fiatalabb egyedek feladata, hogy elkapják a préda lábait, hogy így lassítsák mozgásában (ezt a tapasztaltabbak oldalról teszik, hogy elkerüljék a fejrúgást, amely egy vapiti esetében végzetes is lehet), majd az alfa egy hatalmas felugrással elkapja a préda torkát.

A téli hónapokban a farkasok sokkal nagyobb eséllyel tudnak hatalmas méretű állatokat levadászni. A vastag hótakaróban az igen termetes, óriási rúgással bíró szarvasok és az egytonnás bölények mozgása lelassul. Azonban a farkasok mancsai szétterülnek a havon és sokkal könnyebben mozognak rajta.

14 fotó

Télen, amikor a kiszemelt állat után erednek, libasorban követik egymást. A vadászatot vezető pár tapossa ki az utat a hóban, melyben az őket követő farkasok már könnyebben, gyorsabban tudnak mozogni. De, hogy növeljék a falka gyorsaságát, folyamatosan váltják egymást a sorban. Pillanatok alatt utolérik a kiszemelt prédát, amely – ha nem tud kiszabadulni – 2-3 perc alatt kimúlik.

Ilyen a farkasok élete testközelből

Egyedülálló képességük a közismerten kiváló szaglásuk. A farkasok több kilométerről kiszagolják a betegségeket, különösen a bűzös lehelettel járó szájbetegségeket. A beteg állatokon túl a borjakat is célba veszik, akiket a csorda teljes összetartással próbál megvédeni, de nem mindig sikerül. Mi is pont egy ilyen támadásnak voltunk szemtanúi: két fiatal bölényt kapott el a szemünk láttára a Wapiti Lake-i falka, az egyik szerencsésen kiszabadult, míg a másik elpusztult.

Egy másik vadásztaktikát is volt szerencsénk megfigyelni. A Yellowstone szívében töltött három napunk oly szerencsésre sikerült, hogy minden nap láthattuk a Wapiti Lake-i csoportot.

Első napon a reggeli lustálkodásuknak, majd vadászatuknak és lakmározásuknak voltunk szemtanúi. Másnap távolabbról láthattuk őket, a harmadik napon viszont nagyon közelről.

Mikor az aktuális tanyájukhoz értünk, még a folyó túloldalán voltak, miközben a másik oldalon épp egy bölénycsorda vándorolt – nagyjából 150 méterre tőlünk. A farkasok a bölényeket követték, lassan haladtak, még a jéghideg folyón is átkeltek, bár pofájukra volt írva, hogy a fagyos vízben való átkelés nem épp a legkedvencebb programjuk.

Egyik társunk, a kutyafélék nagy szakértője izgatottan hívta fel a figyelmet rá, hogy a falka kettévált és épp bekeríteni készülnek a bölényeket. Mi pont a bölények mellett álltunk a többi lelkes megfigyelővel és fotóssal együtt.

Az egyik irányban a fehér bundájú domináns pár már majdnem elérte az út szélét, miközben az ellenkező irányból a falka másik fele egyenesen felénk tartott. Rohamosan közeledtek, a folyóparton haladtak, csupán nagyjából 100 méterrel előttünk, és csak a folyó választott el bennünket tőlük. Izgatottan vártuk, mi fog történni, majd a farkasok észrevettek és megtorpantak – az embertől ugyanis félnek. Pár percig farkasszemet néztünk egymással, majd sarkon fordultak és visszavonultak.

A Yellowstone Nemzeti Park látogatóinak fokozott figyelmet kell fordítaniuk arra, hogy ne zavarják meg a természetet, erre több tábla is felhívja a figyelmet a területen. Farkasok esetében legalább 91, bölényeknél minimum 23 méteres távolságot kell tartani. Ez az emberek testi épsége miatt is fontos.

A vadászok folyamatos veszélyt jelentenek a Yellowstone farkasaira. 2022-ben az egyik szomszédos falkát teljesen kiirtották, 2025 karácsony estéjén pedig egy orvvadász a Yellowstone északi részén található Lamar Valley legendás falkájának, a Junction Butte-i csoportnak az egyik felemelkedő nőstényét lőtte le. A példány tetemét a mai napig nem találták meg, csak a nyomkövető nyakörvét egy fa odújába rejtve. A nyomozás még mindig nagy erőkkel zajlik, és a nyomravezetői díjat immáron 30 ezer dollárra emelték.

Hogy a történet teljes legyen, azt tudni kell, hogy a nemzeti park területén kívül a farkasokat az arra kijelölt vadászidényben legálisan lehet vadászni (bár ez ellen folyamatosan küzdenek egyes természetvédő csoportok). Ez a kilövés a vadászidény után több mint egy hónappal történt.

Amennyiben a Yellowstone Nemzeti Park falkáinak valamelyik tagjának mancsa átlépné határt és megölné egy farmer tehenét, elvileg kaphat még egy esélyt, ilyenkor altatólövedékkel elkábítva visszaviszik a nemzeti parkba. Azonban ha még egyszer könnyen levadászható tehénhúsra vágyna, az az életébe kerülne.