Így csalogatják a beporzó kolibrit a piros virágok

Régóta ismert, hogy a beporzóként is funkcionáló madarak (pl. kolibrik, vagy más, nektárral táplálkozó madarak) kimondottan szeretik a pirosas színű virágokat. A méhek azonban nem érzékelik a pirosat – ezért már jó ideje felmerült, hogy e virágok piros színe kimondottan a madarak vonzása kedvéért alakult ki az evolúció során. Egy másik elképzelés szerint azért lettek pirosak, hogy így a méheket – amelyek nem megfelelő beporzói e virágoknak – távol tartsák.

Vannak azonban piros, ám méhbeporzású virágok is. Melyik elméletnek lehet igaza? Mind a madarak, mind a méhek jól látják az ultraibolyát, ezért egy új kutatás azt vizsgálta meg, e téren van-e különbség a madarak és a méhek által beporzott virágok közt. Arra jutottak, hogy az ultraibolya eldöntheti, hogy a madár vagy a méh számára lesz jól látható a virág. Az eredményeket a Current Biology folyóirat közölte.

A kutatók az ultraibolya fényt elnyelő pigmentek jelenlétét mérték fel két régióban. Az egyik Kalifornia volt, ahol a piros virágokat kolibrik porozzák be, a másik pedig Dél-Spanyolország, ahol a méhek felelnek ezek megtermékenyítéséért. Egyrészt megvizsgálták, hogy milyen fény verődik vissza e virágokról, 300 és 700 nanométeres hullámhossz közti, vagyis az UV-t is magában foglaló tartományban.

Ezt követően megvizsgálták, hogy mindezek a színek mennyire kontrasztosan láthatóak egy madár vagy egy méh szemében, figyelembe véve, hogy az adott állat pontosan mit is láthat, a szeme érzékenysége alapján. Harmadrészt felmérték, hogy milyen mennyiségben vannak jelen a piros színt adó antocianinok, illetve az ultraibolyát elnyelő pigmentek az egyes virágokban.

A mérések alapján a méhek szemében a madárbeporzású piros virágok színei kevésbé kontrasztosak, és sok esetben azon kontrasztérték alatt maradnak, amely a méhek számára már jól láthatóvá tenné őket. Ugyanez a különbség fordítva is fennállt: a madarak számára fontos nektárforrást jelentő piros virágok jóval feltűnőbb kontrasztúak (átlag kétszer annyira kontrasztosak) voltak a madár szemében, mint a méhek számára pirosló szirmok, mint pl. a pipacs, vagy a más színű virágok. Egyszerűbben fogalmazva a méhek a méhbeporzású, a madarak a madárbeporzású piros virágokat veszik észre sokkal könnyebben.

Ezt a virág nem azzal éri el, hogy pirosabb a pirosnál, hanem azzal, hogy a madarak virágai jobban elnyelik az UV-t. A madárbeporzású piros virágokban az UV-elnyelő pigmentekből mintegy ötször akkora mennyiség volt, mint a méhbeporzású virágokban.

A méhek tehát ultraibolyából látnak többet a számukra termő piros virágokban, míg a madarak pont az ultraibolya hiánya miatt látják meg. Ezzel az adott növény, ugyanazon pigmentek segítségével a helyi beporzókhoz alkalmazkodik, vagyis kihasználja a számára kedvező körülményeket.

Különbségek voltak abban is, miféle vegyületeknek köszönhetik színüket e virágok. Míg a méhbeporzású piros virágokban többféle típusú antocianin pigment volt, addig a madárbeporzásúakban egyféle antocianint, ám mellette többféle karotinoid pigmentet is azonosítottak.

Ez a növény számára különösen előnyös: így azt a beporzót fogja vonzani, amely hatékony az adott növény megtermékenyítésében. Persze, ezek a tulajdonságok sok millió évi evolúció eredményei, és azok a pigmentek, amelyek elnyelik az ultraibolya sugarakat, számtalan egyéb előnyt is nyújtanak a növény számára. Ezeknek köszönhetően például az adott növény jobban tűri a környezeti stresszt, mint pl. a hőség vagy a szárazság.