Az emberi beszédet is képes utánozni hazánk fekete madara
Településeken és erdőkben is találkozhatunk vele.
Már a költésre készülődnek a varjúfélék családjába tartozó csókák hazánkban. A Körös-Maros Nemzeti Park beszámolója szerint jól megfigyelhető, amint ezek a madarak keresik az alkalmas fészkelőhelyeket, ilyenkor a párok egymással folyamatosan kommunikálva nézegetik az odúkat, tetőtől talpig átvizsgálják az adott fát, közben gyakran egymás mellé ülnek, „csacsognak”, egymást kurkásszák, tollászkodnak.
A csóka (Corvus monedula) emberi településeken is gyakori madár, mégis a kevésbé ismert fajok közé tartozik. Ennek oka, hogy távolról a legtöbben könnyen összekeverik a varjakkal, fekete rigókkal, ami nem is nehéz, hiszen előszeretettel vegyül a varjak csapataiba. Jellegzetes, csacsogó hangjuk és kisebb testméretük azonban elárulja őket, ha pedig közelről nyílik alkalmunk megszemlélni őket, láthatjuk, hogy a messziről egyszínű feketének tűnő madarak valójában milyen megkapó külsővel bírnak.
A csókák fejtetője és torka sötét fekete, tarkójuk jóval világosabb, hamuszürke tollakkal fedett. Hasuk, testük a tarkójuknál valamivel sötétebbe hajló, szárnyuk, farkuk fémesen, lilásan csillogó fekete. Ami pedig igazán egyedivé teszi megjelenésüket, az a tollazatukból kirívó, nagyon világos szürke, már-már fehéres-kékes szemük. Innen ered a „csókaszemű” kifejezés, melyet például a nagyon világos szemű lovakra használnak.
Mint a varjúfélék általában, a csókák is alapvetően társas lények és igen intelligensek. Az emberi beszédet és sok más hangot is utánozni képes fajok közé tartoznak.
Gyakran költenek emberi településeken, jellemzően öreg, magas épületek üregeiben, padlásokon, de városi parkok idős fáinak odvaiban is. A szabad természetben szintén fák odvaiban, vagy varjúfészkekben költenek, de a nagyobb méretű mesterséges fészekodúkat sem vetik meg.
Főként rovarokkal, gerinctelenekkel, apró kisemlősökkel táplálkoznak. Csapatosan járják a pusztákat, élelem után kutatva.
Magyarországon védett állat, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Egyre egyszínűbbek az egerészölyvek
Az egerészölyv Európa leggyakoribb ragadozómadara, amelynek eredetileg számos színváltozata létezne, ám ezek újabban elkezdtek eltűnni.
Rendkívüli békát hoztak vissza a kihalás széléről
A kizárólag Panamában élő békafajt a vadonban 2007 óta nem látták, egy mentőakció keretében nemrégiben elkezdték visszatelepíteni.
Az őserdő mélyén: rangerek őrzik a csimpánzok birodalmát
Az ugandai Kalinzu Központi Erdőrezervátum lenyűgöző élővilágnak ad otthont, amelynek megóvásáért komoly erőfeszítéseket tesznek a vadőrök. Hegedüs Máté természetfotós írása a National Geographic online felületén.
Az élénk rózsaszín is lehet rejtőszín az őserdőben
A levelek közt élő rovarok számára a zöld az ideálisnak tűnő rejtőszín, azonban vannak nagyon érdekes kivételek.
Halálos ölelés: így vadászik ez a tengeri csiga
A Lewis-holdcsiga félelmetes ragadozónak számít a puhatestűek körében.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
