Ezért stabil a svalbardi jegesmedvék állománya

Svalbard, avagy régebbről ismert nevén a Spitzbergák szigetei a Barents-tengeren, az északi sarkvidéken találhatók Norvégia és az Északi-sark közt kb. félúton. A szigeteken gyakorlatilag két településen van állandó lakosság, a norvég Longyearbyen és az orosz Barentszburg területén (ezen felül még két kis létszámú meteorológiai állomás üzemel). A szigetek szárazföldi állatvilága nem túl gazdag, köszönhetően a sarkvidéki klímának, annak a klímának, ami ráadásul itt a világ egyik leggyorsabb mértékben melegedő területén jellemző.

Az 1980-as évektől fogva évtizedenként 2 Celsius-fokkal nőtt a Barents-tengeren e régiójának átlaghőmérséklete. A tengerjég megléte ugyanitt az időszak során 100 nappal lett rövidebb. Ezzel 1979 óta, a jegesmedvéknek otthont adó területek közül itt csökkent a leggyorsabban a tengerjég. Mivel a tengerjég a jegesmedve életmódja miatt létfontosságú, ezért a faj helyi populációját évtizedek óta vizsgálják norvég szakemberek.

Egy új, a Scientific Reports folyóiratban közzé tett kutatási eredmény számolt be e medvék aktuális helyzetéről. A kutatók arra számítottak, hogy a körülmények miatt csökkenni és gyengülni fog az itt élő jegesmedvék állománya, az eredmények azonban mást mutattak.

A kutatók 1992-2019 közti adatokat elemeztek, 770 felnőtt jegesmedvét mértek meg, minden évben ugyanazon időszakban, összesen 1188 alkalommal. Ehhez a medvéket elkábították, majd megvizsgálták őket: a testhossz és a test körmérete alapján kiszámították a testtömeget, és azt, hogy mennyire volt jó kondiban az állat, mekkorák voltak a zsírtartalékai. A nőstények esetében azt is figyelembe vették, hogy volt-e velük bocs, és ha igen, az mennyi idős volt (a bocsnevelés csökkenti az anya saját tartalékait).

A felmérési időszak első 5 évében romlott a medvék állapota, azonban 2000-től kezdődően megfordult ez a trend – annak ellenére, hogy a tengerjég kiterjedése ugyanolyan rohamos ütemben csökkent. Mind a hímek, mind a nőstények egyre jobb kondiban voltak! Ez egészen más képet festett az itteni állományról, mint más térségek, például a Hudson-öböl vagy a Beaufort-tenger jegesmedvéit sújtó, a jég fogyatkozásával párhuzamos állapotromlás.

A kutatók megpróbálták megmagyarázni a svalbardi jegesmedvéknél ezt a rendellenesnek tűnő, bár természetesen örömteli állapotot. Elemezték az időjárási adatokat, a tengerjég kiterjedését és mozgását, és azt is, hogy pontosan hol fogták be azokat a medvéket, amelyek részt vettek a mérésekben. Ez utóbbi tényező mutatott rá az okokra végül: aszigetek északnyugati részén általánosságban gyengébb a medvék állapota, míg a déli- és keleti régióban jobb. Ezzel a helyi hatásokra, helyi körülményekre terelődött a gyanú.

Megvizsgálták a medvék étrendjét az ürülékük alapján, és a testzsírjuk stabilizotóp-összetételét, amiből szintén az elfogyasztott táplálékra lehetett következtetni. Kiderült, hogy a jobb állapotú medvék esetében megnőtt a szárazföldhöz köthető táplálék aránya, ők több madártojást és madarat, több partra sodródott bálnatetemet, több rozmárt, illetve több rénszarvast fogyasztottak.

Az utóbbi két zsákmánytípus esetében az az ok állhat a háttérben, hogy a rozmár és a rénszarvas helyi populációi kezdenek helyreállni azzal, hogy itt már védettek és nem vadásszák itt őket. A rénszarvast sikeresen elfogó jegesmedvéről számos megfigyelés is beszámolt. A rozmárral más a helyzet, de az ő esetükben a tetemek biztosíthatnak kiadós táplálékot a medvék számára.

5 fotó

Ezen felül az is elképzelhető, hogy a kisebb kiterjedésű tengerjég hatására a fő zsákmányt jelentő fókák – amelyek szintén jéghez kötött életmódúak – kisebb területeken koncentrálódnak. Ez pedig megkönnyíti a jegesmedve dolgát, ha rájuk vadászik. Szintén szerepet játszhat a terület átalakuló fókafaj-összetétele is. A Svalbard területén a klímaváltozás nyertesei a borjúfókák, számukra egyre kedvezőbb itt a helyzet, és bizony őket is képes elfogni a jegesmedve, ha lehetősége nyílik rá. Egy növekvő borjúfóka állomány szintén segítheti a helyi medvenépességet.

A kutatók megjegyezték, hogy fontos kihangsúlyozni: a jelenlegi jobb helyzet nem garancia a svalbardi állomány jövőjére nézve. Az itteni körülmények olyannyira egyediek, hogy nem lehet ebből más térségek jegesmedvéire vonatkozó következtetést levonni. A klímaváltozás megállításán túl nincs általános recept arra, hogy miként tehetnénk könnyebbé a jegesmedve életét. Ez minden egyes térségben más módszert jelenthet, és épp emiatt a klímaváltozás jegesmedvékre, és rajtuk keresztül a sarkvidék állatvilágára kifejtett hatásait is óvatosan, a helyi sajátosságokat figyelembe véve lehet csak előrejelezni.