Kifejezetten ritka vadludakat figyeltek meg Kardoskúton

A kardoskúti Fehér-tó az őszi és a tavaszi vonuláskor a vadludak egyik fontos állomáshelye, sokezren szoktak ezen az állóvizen pihenni és éjszakázni. Többségük nagy lilik (Anser albifrons), elvétve azonban ritkább fajok is feltűnnek köztük.

Idén először február 6-án figyeltek meg egy kis liliket (Anser erythropus) a tömegben, amely kisebb termetéről és jellegzetes, sárga szemgyűrűjéről jól megkülönböztethető nagyobb rakonoaitól. Általában csak egy-egy példánya bukkan fel hazánkban, teljes világállománya csupán 30 ezer példány körül van, veszélyeztetett faj. Nyugat- és Kelet-Szibériában, a sarkvidéki tundrákon költ, de Norvégiában, egy mocsaras területen is van néhány tucatnyi költőállománya. A telet a Kelet-szibériai állomány Kelet-Kínában és Koreában, a kevésbé népes Nyugat-szibériai és a norvégiai állomány pedig Közép-Európában tölti. Ha nagyon hideg a tél, akkor még délebbre, akár Görögországig is elmehetnek.

Egy másik, nálunk szintén ritkán látható, fokozottan védett lúdfaj, a vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) egy példányát is azonosították a nagy lilikek között. Ez szintén veszélyeztetett faj, világállománya mintegy 40 ezer példány. Oroszországban, a Közép-szibériai tundrákon költ, Magyarországon csak az őszi, és még kisebb számban a tavaszi vonuláskor találkozhatunk vele. A telet tőlünk keletebbre, a Kaszpi-tenger nyugati oldalán, az utóbbi években pedig egyre inkább a Fekete-tenger romániai és bulgáriai partszakaszán töltik.

Hazánkban talán a legritkábban előforduló vadlúdfaj az apácalúd (Branta leucopsis), ám egy példányát idén ennek a fajnak is megtalálták Kardoskúton.

Először február 9-én látták, de azóta is rendszeresen megfigyelhető. Ez a vadlúdfaj nem veszélyeztetett, állománya igen nagy, Kelet-Grönlandtól egészen Nyugat-Szibériáig költ a tundrai élőhelyeken. Általában az Északi-tengeren, vagy Angliában telelnek, csak nagyon ritkán vetődnek a kontinens belsejébe.

Szintén szintén különlegességnek számít határainkon belül a tundralúd (Anser fabalis), ennek egy példányát február 13-án fedezték fel a Fehér-tó környékén táplálkozó nagy lilikek csapatában. A tundraludak Szibéria teljes területén költenek. A Kelet-szibériai állomány Nyugat- és Közép-Európában, a Nyugat-szibériai állomány pedig Indiában és Kínában telel.

A vadludak tavaszi vonulása általában március közepéig-végéig tart, de számuk február végétől már fokozatosan csökken. Érdemes tehát ezekben a hetekben ellátogatni a térségbe és megfigyelni, ahogyan a Lófogó-ér környéki legelőkön táplálkoznak, illetve, ahogyan a tóra behúznak délben pihenni, este pedig  éjszakázni.