Magyarországon is terjed a méretes rovarfaj, potenciálisan őshonos fajokat veszélyeztethet

Egyre több a bizonyíték arra vonatkozóan, hogy inváziós fajnak számítanak – vagyis gyorsan terjednek, és komoly ökológiai károkat képesek okozni – a Magyarországon is megtelepedett óriás ázsiai imádkozó sáskák. Egy idén februárban megjelent, olaszországi fókuszú tanulmány beható képet ad róla, hogyan károsítja ez az idegenhonos rovar az Európában őshonos fajok populációt. Fontos kiemelni, a hosszú távú hatások egyelőre nem ismertek.

Amint magazinunk korábban beszámolt róla, az óriás ázsiai imádkozó sáska (Hierodula tenuidentata) nagyjából tíz éve, feltehetően Szerbia irányából érkezett Magyarországra. Első észlelései 2019-ben, az Alföld délkeleti részén (Zákányszék, Szeged környéke) történtek, de 2020-ban Budapesten is előkerült egy kifejlett példány. Azóta szinte folyamatosak a megfigyelések: Pest vármegye mellett az elmúlt években a Dunántúlon is egyre több észlelés történt, különösen a Balaton déli partján és a Kisalföldön.

Miért potenciálisan veszélyes az óriás ázsiai imádkozó sáska?

A kutatók sokáig nem ismerték pontosan, jelenléte milyen ökológiai hatásokkal bír, egy időben még olyan feltételezések is éltek, hogy hasznos lehet betelepülése a Kárpát-medencébe, hiszen elfogyasztja a kártékony és inváziós rovarokat. A mostani kutatás viszont rámutat, hogy az óriás ázsiai imádkozó sáska – legalábbis az olaszországi ökoszisztémában – nem válogatós ragadozó: az olyan kifejezetten hasznos fajokat is pusztítja, mint a méhek és más beporzók.

Sőt, mivel példányai akár 8–10 centiméteresre is megnőhetnek, az ízeltlábúak mellett ritka esetben ugyan, de gyíkokat (az itthon is honos fali gyík, azaz Podarcis muralis) és kétéltűeket (a Hyla perrini levelibékafaj) is képes elfogyasztani. Ez más imádkozó sáskák esetében is dokumentált jelenség.

A hazánkban őshonos és védett imádkozósáskafajnál, az ájtatos manónál (Mantis religiosa) gyorsabban szaporodik: egyetlen petecsomójából akár 200 lárva is kikelhet, és elméletileg akár vetélytársat is jelenthet. Az ájtatos manó hímei sokszor megpróbálnak az idegenhonos sáska nőstényeivel párosodni, ami előbbiek pusztulásával végződik. Az olaszországi ájtatosmanó-populáció így nemcsak az elpusztult hímekkel lesz szegényebb, hanem azokkal az utódokkal is, amelyeket nem tudtak megnemzeni.

Noha a Hierodula tenuidentata méretesebb az őshonos ájtatos manónál, az avatatlan szem könnyedén összetévesztheti őket. Ha „gyanúsnak” is vélünk egy rovart, semmiképp ne bántsuk – meglehet, hogy valójában védett fajunkról van szó.

Az Indiából kontinensünkre került Hierodula tenuidentata faj mellett a tanulmány egy másik idegenhonos imádkozósáskafajra is felhívja a figyelmet. A Hierodula patellifera a köznyelveben szintén óriás ázsiai imádkozó sáskaként ismert, és Délkelet-Ázsiából jutott be Európába. Egyelőre csak mediterrán és nyugat-európai országokban telepedett meg, ám a szakértők szerint a klímaváltozás okozta felmelegedés miatt hamarosan tovább terjedhet, így akár hazánkban is felütheti fejét.

Mi állíthatja meg a terjedést?

A Hierodula fajok meleg éghajlatról származnak, így érzékenyek a hidegre, a téli hónapok normál esetben vesztüket okoznák. Az utóbbi évek enyhe telei, valamint a települések hősziget-hatása azonban segíti a faj túlélését, ezért más fegyvereket kell találnunk ellenük.

A kutatók észrevették, hogy a házimacskák előszeretettel vadásszák le az óriás ázsiai imádkozó sáskákat, így fontos szerepet játszhatnak gyérítésükbe. Probléma ugyanakkor, hogy ezek a házi kedvencek nem tesznek különbséget az idegenhonos rovarok és a védett, őshonos fajok között, az ájtatos manók is ugyanúgy áldozatul esnek nekik.

Terjedésük megfékezésének leghatékonyabb módja a petecsomóik eltávolítása lehet, még mielőtt kiekelhetnének belőlük a lárvák, ám ezt laikusoknak nem szabad elvégezniük. Ezek a szivacsos, barnás színű képződmények leggyakrabban faágakon találhatók meg, a lombmentes téli hónapokban könnyen észrevehetők, megsemmisíthetők. A szakértők ugyanakkor kiemelik, a petecsomók összetéveszthetők őshonos fajokéival.