Éneklő kutyák: fotókon a prérifarkasok világa

A Yellowstone Nemzeti Parkban a leggyakrabban megfigyelhető ragadozók a prérifarkasok, más néven kojotok. Angol nevük, a coyote, egy őslakos eredetű szó, amely egyes – nyelvészetileg nem alátámasztható – feltételezések szerint „kevert” vagy „félvér” jelentésű, és arra utal, hogy első pillantásra nehéz eldönteni, rókát vagy farkast látunk.

Szinte énekelnek

A prérifarkasok tudományos neve Canis latrans, ami „ugatót” vagy „ugatós kutyát” jelent. Legalább 11 különféle hangot képesek kiadni. Nemcsak a hangok típusa változatos, hanem a hangmagasságuk is, így egyetlen prérifarkas képes azt az illúziót kelteni, mintha egy egész falka vonyítana. Amikor pedig valóban egy falka zendít rá, hangjuk szinte szirénaszerűen tölti be a tájat. Egymás közti kommunikációjukban a hangok mellett szagjelzéseket és különféle testtartásokat is alkalmaznak.

A prérifarkasok a pleisztocén óta jelen vannak Észak-Amerikában, mára Hawaii kivételével az Egyesült Államok minden államában elterjedt, bár korábban nagyobb testű ragadozók voltak. A kutatások szerint méretük csökkenése részben a nagytestű zsákmányállatok eltűnésével függ össze.

Evolúciójuk során rendkívül alkalmazkodóképes fajjá váltak. Ma főként nyulakra és rágcsálókra vadásznak, de nagyobb zsákmányt is elejtenek, ha lehetőségük adódik. Étrendjük változatos: nem kizárólag húsevők, mint közeli rokonaik, a farkasok, hanem gyümölcsöket és bogyókat is fogyasztanak, és a dögöt sem vetik meg — gyakorlatilag mindent elfogyasztanak, ami elérhető számukra.

Akár 65 km/óra sebességgel is képesek futni, és közel 1,8 méter magasra ugrani. Vadászatuk sokszor emlékeztet a betanított vadászkutyák módszereire, ám ravaszságuk gyakran még azokon is túltesz. Ha elveszítik a zsákmány nyomát, szétválnak, és amelyik újra rábukkan, hangjelzéssel hívja a többieket.

25 fotó

Igen alkalmazkodóak

Nemcsak táplálkozásukban, hanem életmódjukban is rugalmasak. Megélnek vidéki és városi környezetben egyaránt, élhetnek magányosan, párban — akár egy életen át — vagy kisebb családi csoportokban. Rendkívül intelligens, gyorsan tanuló állatok, odaadó szülők, és ennek köszönhetően igazi túlélők.

A prérifarkasok Észak-Amerika legüldözöttebb vadon élő ragadozói közé tartoznak. Az Egyesült Államokban évente több mint félmillió egyed pusztul el, vadászatuk szinte minden formája engedélyezett: mérgezés, csapdázás, kilövés, légi vadászat, hurokcsapda vagy kutyás hajtás. Egyes helyeken még mennyiségi korlátozás sincs.

Sokan kártevőként tekintenek rájuk, pedig fontos ökológiai szerepet töltenek be az egészséges ökoszisztémák fenntartásában. Fő ragadozóként szabályozzák például a bűzösborzok, mosómedvék és rókák állományát, ami hozzájárul a biológiai sokféleség megőrzéséhez.

Mivel étrendjük jelentős részét rágcsálók és nyúlfélék alkotják, ezek populációját is kordában tartják, ezzel csökkentve az általuk terjesztett betegségek — például a pestis vagy a hantavírus — kockázatát. A dögfogyasztással pedig a környezet „takarításában” is szerepet játszanak.

Mindezek alapján elmondható, hogy a prérifarkasok jelenléte mind a természetes élőhelyeken, mind az emberközeli környezetben fontos ökológiai előnyökkel jár.

A Vadregényes Amerika eddig megjelent részei: Ez a falka a Yellowstone ura; Csikorgó hideg és járhatatlan utak vártak ránk a Yellowstone-ban, Forróság a hó ölelésében: ilyen a tél a Yellowstone-ban.