Átalakulóban az álcserepesteknős szaporodása

A klímaváltozás nemcsak arról szól, hogy melegebb, szárazabb vagy épp csapadékosabb lesz egy régió. A legnagyobb problémát a hosszú idő alatt kialakult egyensúlyi helyzet felbomlása jelenti, ugyanis így az élőlények korábbi alkalmazkodó képessége elveszíti hatékonyságát. Az addig egymáshoz hangolt rendszerek időben vagy térben eltávolodnak egymástól, és így például felborul a tápláléklánc.

Efféle problémákkal a világ szinte minden pontján szembe kell nézzenek az élőlények, de az eleve veszélyeztetett fajok számára még nehezebbé válik így a túlélés. A Londoni Queen Mary Egyetem kutatói és a Zöldfoki-szigeteken működő Projecto Biodiversidade nevű természetvédelmi szervezet munkatársai 17 éven át tartó megfigyelési programban mérték fel az álcserepesteknősöket.

Az álcserepesteknős (Caretta caretta) vörös könyves faj, és a Zöldfoki-szigeteken van az egyik legfontosabb szaporodóhelye. Innen indulnak útnak az Atlanti-óceán teljes keleti régiójának teknősei, valamint a Földközi-tenger nyugati felében táplálkozók is. A kutatók arra jutottak a felmérés során, hogy a melegedő óceán hatására a teknősök az év egyre korábbi időszakában rakják le tojásaikat.

Azonban, mivel emellett csökken az óceánban található táplálék mennyisége is (szintén a melegedő tengervízhez köthetően), a nőstények kevesebb alkalommal szaporodnak, és az egyes fészekaljak nagysága is csökken. Ez azt jelenti, hogy a klímaváltozás több különböző, ám egymással összefonódó módon is hat az álcserepesteknős szaporodására.

Egy nőstény teknős néhány évente szaporodik, és egy szaporodási szezon alatt több, átlagosan 3-5 fészket ás, ezek közt mintegy 2 hét telik el. A kutatók most úgy találták, hogy a felmelegedés miatt már egyre rövidül a két fészek ásása közti idő, és hamarabb is kelnek ki a kis teknősök. Azonban a kevesebb táplálék miatt hosszú távon csökken a fészkek száma és az egyes fészekben a tojások száma.

A 17 éves periódus elején még kétévente szaporodtak, az időszak végére körülbelül négy évre nőtt a két fészkelési szezon közti idő. Hiába alkalmazkodnak a melegebb éghajlathoz tehát a teknősök, ha kevesebb az élelem, nem tudnak elég tojást rakni.

Kristen Fairweather, a kutatás egyik vezetője elmondta:

A partról nézve úgy tűnik, mintha természetvédelmi sikertörténet játszódna le. Nagy a nyüzsgés, korábban készülnek a fészkek, több fészket is ásnak. Azonban ha az egyedi teknősöket követjük, rögtön kiderül, hogy a helyzet sokkal bonyolultabb. A teknősök egyre keményebben dolgoznak meg a csökkenő haszonért.

Ez azt is jelenti, hogy nem elegendő a teknősöket csupán a szaporodóhelyeken, a partokon óvni. E helyektől több ezer kilométerre lejátszódó átalakulás is hatással van arra, hogy mennyire tudnak sikeresen szaporodni. Az elérhető élelem mennyisége közvetlenül meghatározza, hogy hány kis teknős lesz a következő generációban. Muszáj tehát azokat a helyeket is védelmezni, ahová táplálkozni járnak ezek az állatok!