Kardszányú delfinek uszonyai sodródtak partra: kannibalizmus állhat a háttérben

Egy új tanulmány alapján kannibalizmusra utalhatnak azok a kardszárnyúdelfin-uszonyok, amelyek a Csendes-óceán északi részén sodródtak partra – számol be a Live Science. A testrészeken jellegzetes fognyomok láthatók.

A kardszárnyúak több típusban fordul elő, egyes szakértők ezeket alfajoknak tekintik. A Csendes-óceán északi részén két típus él nagyjából ugyanazon a területen: az úgynevezett déli rezidens, illetve a Bigg-kardszárnyúak. Előbbiek nagy családokban élnek, és halakkal táplálkoznak, utóbbiak kisebb csapatokban mozognak, mobilisabbak, és más tengeri emlősöket, például fókákat és delfineket prédálnak.

Rejtélyes uszonyok kerültek elő Oroszországban

A kutatók hagyományosan úgy gondolták, hogy a két típus kerüli egymást, ám Olga Filatova, a Dél-dániai Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban arra jutottak, hogy ez nincs mindig így. 2022 augusztusában Szergej Fomin, az oroszországi Csendes-óceáni Geográfiai Intézet szakembere egy kardszárnyú uszonyára bukkant a kelet-oroszországi Bering-sziget partján, a maradvány véres volt és fognyomok tarkították.

Korábban más emlősfajok esetében előkerültek hasonló állapotú uszonyok, akkor a kutatók Bigg-kardszárnyúak támadását sejtették a háttérben. Filatovának azonnal eszébe jutott a párhuzam.

Két évvel később, 2024 júliusában egy második lelet is előkerült, ez egy fiatal hímtől származott. „Abban a pillanatban rájöttem, hogy ez egy mintázat” – mondta Filatova. Az uszonyok kemények és nem ehetők, ezért a kardszárnyúak nem szoktak foglalkozni velük táplálkozásuk során.

Csoportok közötti agresszió állhat a háttérben

Genetikai elemzések aztán bebizonyították, hogy az uszonyok déli rezidens kardszárnyúaktól származnak. Ez a csoport alapvetően a Washington és Brit Columbia közötti régióban élnek, ezek azok az állatok, amelyek időnként lazacsapkát viselnek.

A kutatók azt feltételezik, hogy az érintett egyedeket Bigg-kardszárnyúak támadták meg. Filatova szerint a kannibalizmus előfordul, de nem gyakori, és magyarázatot adhat arra, hogy a déli rezidensek miért élnek nagy csoportokban – ez ugyanis védelmet ad.

A kardszárnyúakat a szakemberek tengeri csúcsragadozóknak tekintik – még a fehér cápákat is elejtik –, amelyeknek nincsenek természetes ragadozóik. Ugyanakkor az is tudott, hogy esetenként agresszívak egymással szemben.

Más magyarázatok is lehetnek a jelenségre

Érdemes hozzátenni, hogy nem mindenki van meggyőződve a megfigyelések értelmezéséről. Luke Rendell, a skóciai St. Andrews-i Egyetem munkatársa szerint egyelőre nincs elég bizonyíték, és további vizsgálatokra van szükség.

Mindenesetre más fajok esetében is felmerült már, hogy a kardszárnyúakkal szembeni védekezés jegyében alkotnak nagyobb csapatokat. Ezek közé tartozik a hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfin.

Michael Weiss, a washingtoni Bálkutatató Központ kutatási igazgatója kiemelte: ezen faj, illetve a déli rezidensek társadalmi struktúrája közötti hasonlóságok, valamint az, ahogy látszólag reagálnak a Bigg-kardszárnyúak jelenlétére potenciálisan ragadozói nyomásra való válaszra utal. A szakértő lehetségesnek tartja, hogy a Bigg-kardszárnyúak prédálják ezt a két delfincsoportot, de egyéb magyarázat, így dögevés is szóba jöhet.

Utóbbit Filatova is elismerte, hozzátéve, hogy a kardszárnyúdögök alapvetően a bomlás megindulása után, a lebegés révén válnak hozzáférhetővé. Ahhoz, hogy ebből egyenek, igen éhesnek kell lenniük.