Hangyanyelven dobolnak egyes hernyók

A boglárkalepkék (Lycaenidae) igen jelentős része tart fenn valamilyen fokú kapcsolatot hangyákkal, ezek némelyike szinte csak érintőleges, míg más esetekben a hernyó teljes mértékben a hangyák gondoskodására van utalva. A Warwicki Egyetem kutatói és kollégáik nemrégiben e kapcsolatot elemezték, ennek különféle megnyilvánulásait vizsgálták meg.

Ismert tény volt már, hogy a hangyák közt élő hernyók valamiféle rezgéssel, dobolással kommunikálnak a hangyákkal. A kutatásban most e rezgések pontos ritmusát tárták fel.

A boglárkalepkék mintegy háromnegyede tart fenn valamilyen fokú kapcsolatot hangyákkal. A leggyengébb kapcsolat egészen alkalmi, néha összefutnak a növényeken a hernyók és a hangyák. Aki szokta figyelni a növényeken rohangáló hangyák tevékenységét, az jól tudja, nem életbiztosítás velük összefutni. Azonban egyes hernyók az evolúció során olyan stratégiát fejlesztettek ki, amivel az alkalomszerű találkozások során meg tudták győzni a hangyát arról, hogy ne támadjon.

Egy ilyen módszer jobb túlélést eredményez, ezért előnyös, így rögzül is. A hernyók többek közt utánozhatják a hangyák illatanyagait, édes nedvet kiválasztva táplálhatják őket, vagy éppen a hangyakommunikáció részét képező rezgéseket utánozhatják.

A hangyák és a hernyók közti kapcsolat evolúciója során ezek a kommunikációs módszerek egyre profibb módon közeledtek a hangyák saját kommunikációjához. Ezt azt eredményezte, hogy a hernyót egyre inkább elfogadták, nem ellenségnek, hanem valamiféle partnernek tekintették.

A lepkefajok több fokozatú skálán szerepeltek, például az ékes boglárka (Cupido argiades) vagy a közönséges boglárka (Polyommatus icarus) hernyói mérsékelt kapcsolatot tartanak fenn hangyákkal. Számos más gyakori faj, így az égszínkék boglárka (Polyommatus bellargus), az ezüstkék boglárka (Polyommatus coridon), az ezüstös boglárka (Plebejus argus), vagy épp a védett szemes boglárka (Scolitantides orion) hangyakapcsolata állandónak tekinthető. E fajok hernyói általában édes nedv kiválasztásával jutalmazzák az őket védő hangyákat, de a kommunikációjuk ennél összetettebb.

5 fotó

A sor extrém végét jelentik azok a fajok, amelyek kizárólag a hangyák gondoskodása révén képesek felnőni, ilyenek a Phengaris nemzetség tagjai, ezeket magyarul hangyaboglárkának nevezzük. Hazánkban négy ilyen hangyafészek-parazita faj él.

Ezek a lepkék is meghatározott tápnövényre rakják le petéiket, a kikelő hernyócskák egy kis ideig itt is élnek és táplálkoznak, majd megfelelő fejlődési szakaszt elérve a talajra vetik magukat, ahol már bekapcsol a hangyaátverés. Utánozzák a hangyák feromonjait, utánozzák azok rezgő hangjait – cserébe a hangyák hazaviszik és etetik őket (némely fajok pedig rablóként a hangya lárváit eszik).

Ez a kettős életszükséglet magyarázza azt is, miért oly sérülékenyek e fajok: mind a tápnövénytől, mind az őket nevelő hangyafajtól is függenek, és ráadásul e kettőnek egyszerre kell jelen lennie a lepke közelében.

A szakemberek Észak-Olaszországban gyűjtöttek hangyákat is, és 9 boglárkalepke fajba tartozó hernyókat is. Mindegyik állat esetében rögzítették, miféle ritmusokat dobolnak az erre alkalmas testrészeik rezgetésével. Mivel e hangok az emberi fül számára nem igazán megkülönböztethetők, ezért speciális akusztikai szoftver segítségével elemezték, majd hasonlították őket össze. Olyan ritmusokat azonosítottak a rovaroknál, amit eddig csak néhány madár és főemlős esetében ismertek.

A kutatók a boglárkahernyók hangyaritmust utánzó képességét is osztályozták, és kiderült, hogy minél szorosabb a hangya és a hernyó kapcsolata, annál komplexebb a ritmus, amit a hernyó „dobol”. A laza kapcsolatot fenntartók és a hangyákkal nem foglalkozók egyaránt játszottak egyszerű, de nem túl szabályos ritmust, a már gyakori kapcsolatban állók ritmusa már kissé pontosabb volt. A szorosan a hangyákkal élő fajok hernyóinak dobolása pedig igen szabályos, komplex volt és nagyon hasonlított ahhoz, amit maguk a hangyák is dobolnak.

A hangyafüggő hernyók a dobolásukkal a hangyák nyelvét beszélik, és azt mondják nekik: gyertek ide értem és vigyetek haza! A hangyák azután, a félrevezető ritmusok érzékelését követően védelmező viselkedést mutatnak.

A továbbiakban szeretnék majd azt is felmérni a kutatók, hogy a hangyák miként reagálnak az egyes hernyódobolás-típusokra. Az azonban már most bizonyos, hogy a ritmus alapú kommunikáció általánosabban elterjedt lehet az állatvilágban.